Kedves Barátaink!

Elérkezett végre a várva-várt karácsonyeste, amikor ígéretünkhöz híven letesszük a fa alá az új Fortepant. Nagyon siettünk, hogy időre elkészülhessünk és izgatottan jelenthetjük, hogy rendben és szépen kisült a kalácsunk, amit most már bárki megkóstolhat a Fortepanon.

Bár első ránézésre nem sok minden változott az oldalon és a gyűjteményben, mégis sok munka van mögöttünk. A képek leírómezőjének egy része címkealapú lett, ami azt jelenti, hogy a linkelhetőség mellett szótárként is szolgál, ami a különböző névvariációk kezelése szempontjából nélkülözhetetlen. Próbálják ki máris, egyelőre még csak az egyetlen tesztvárossal, Béccsel. Meg fogják látni, a magyar mellett az angol Vienna és a német Wien szavakkal is hoz találatot.

01.jpg

Apropó, keresés: a keresőnk is okosabb lett. Egyszerre több szóra is lehet keresni már, szűkítve ezzel is a találatokat. Listázható például az összes balatoni templom ezzel a két szóval, ha beírjuk őket a keresőbe, simán, egymás mellé.

A legnagyobb ajándék azonban az, hogy mostantól kezdve bárki, egyszerű regisztrációt követően a felvételre jellemző és hangulatát, tárgyi világát jól leíró címkéket ragaszthat a képekhez. Még nem tudjuk, hogyan fog beválni ez az új funkció, ezért valamennyi címkét az adminisztrátornak kell jóváhagynia, így a mechanizmus az elején még nem lesz annyira és gyors és automatikus. Bár, ami azt illeti, lehet, hogy az aggodalom felesleges, hiszen már most, az élesítés első órájában, még a hivatalos bejelentés előtt többen észrevették a változásokat, regisztráltak és bőszen címkéznek! Erre ösztönzünk másokat is, és azt, hogy ezt hogyan is tegyék, készítettünk egy rövid útmutatót, amit érdemes alaposan átolvasni a munka megkezdése előtt.

06.jpgDe mire is jó ez az egész? Amellett, hogy izgalmas és jó játék, nyilván értelme is van, s ezt leginkább azok fogják értékelni, akik képeinket illusztrációnak használják, vagyis azok, akik eddig is nagy számban vitték hírül a világba, hogy létezik ez a képarchívum.

A fejlesztésnek azonban ezzel még nincs vége! Januárban folytatjuk és hamarosan minden regisztrált felhasználónk önálló, saját gyűjteményeket hozhat létre a Fortepan felületén, amit link formájában továbbküldhet, vagy tetszőleges méretben beágyazhat külső weboldalakba.

32464.jpgFogadják szeretettel az ajándékot, amit Önök és a Fortepan közösen hozott létre, hiszen az Önök áldozatos és gyors támogatása nélkül aligha jöhetett volna létre ez a nagyszabású fejlesztés, aminek első fele, a címkézés tehát ettől az órától fogva éles. Köszönet illeti azokat, akik a költségeket összeadták és azokat, akik az informatikai hátteret biztosították. Nekik és a Fortepan valamennyi látogatójának ezzel az újdonsült címkéből generált fényképsorozattal kívánunk békés karácsonyi ünnepeket és boldog újévet.

Barátsággal: a Fortepan szerkesztősége

Szerző: ForteBlog  2013.12.23. 20:39 Szólj hozzá!

Kedves Barátaink!

Sűrű napok a Fortepan életében, alig egy hónap telt el az utolsó frissítés óta, és megint új képekkel jelentkezünk. Nem volt szívünk várni a közel 2000 fotóval, tekintsük ezt az első karácsonyi ajándékunknak. Jó lenne, ha második is lenne: az adománygyűjtő levelünkben megígértük, hogy még az idén elkezdődhet az on-line kulcsszavazás. Igyekszünk megvalósítani!

46163.jpgMinden új sorozatban van pár kép, amikről az szokott eszembe jutni, hogy hogy élhettünk ezek nélkül eddig? Bevallom, hogy egyáltalán nem értek a cirkuszművészethez, így sem Bjelouszov, se Csizsevszkij, se Bobby Lang, Bruns, Kelly, Daddy vagy Fernando neve nem mond nekem semmit. De ez a mesebeli festett díszlet, a megszólalásig élethű babakocsis mackókkal (amikre elsőre elhittem, hogy élő medvék!), a képből épp kisétáló porondmesterrel, és a sokat ígérő nyitott vasajtóval – hát igen. Ide elnéznék a gyerekekkel tavasszal.

De vissza a többi fotóhoz! Furcsa együttállást láthatunk 3 szerző képein. Lencse Zoltán, Mészáros Zoltán és Krasznai Gyula adományozóink szerzői, ugyanabban a 15 évben (1955-1970) készítették több száz képes sorozatukat, és most a véletlen egymás mellé sorolta őket. Egy tornatanár, egy kertész és egy fotográfus amatőr anyagai, amik időnként térben is metszik egymást (szinte egy időben jártak például a Felvidéken), különös együtt látni őket. Még az is lehet, hogy hőseink egymás képein is szerepelnek!

A Fortepan történetében először, egy jelentős filmes hagyatékot is bemutathatunk Önöknek. Schiffer Pál filmrendező családjától fantasztikus standfotó albumokat kaptunk, amik egy igazi meglepetéssel is szolgáltak. Talán a dokumentumfilm rajongók sem tudták, hogy Schiffer Pál, a Fekete Vonat, vagy a Cséplő Gyuri c. mindmáig erős szocio-filmjeivel egyidőben, reklámfilmeket is készített. A Hungarotext megbízásából Londonban, Moszkvában és Dubaiban is járt, érdemes végigböngészni az Andor Tamás operatőrrel közös sorozataikat. Meg fognak lepődni!

Szintén rendhagyó a Fortepanon, hogy egy külföldi szerző képeiből válogathattunk. (A francia kalandunkról most ne beszéljünk!) Gwen Jones, Budapesten élő irodalmár megosztotta velünk (vagyis általunk Önökkel) a nagyszülei fotóit. Nem találnák ki, hol nyaraltak a skót nagyszülők a hatvanas években? Budapesten! Részletek a fotókon és nemsokára a Blogon.

47292.jpgIgazi fotótörténeti ritkaságokat is tartogat a mostani anyag. Vargha Zsuzsa, Sopronban élő tanárnő családi albumából olyan századfordulós utcaképeket kaptunk, amilyenekkel ritkán találkozik az ember. Sopron és Kecskemét vásározó, piacozó kofái, sorsjegy és fagylaltárusai elevenednek meg a több mint száz éves fotográfiákon. Érdemes belenézni a képekbe!

Nem tudom föltűnt-e már Önöknek, hogy milyen kevés fotót kapunk Óbudáról? Jó, ez költői kérdés volt. Az óbudaiaknak biztos igen, a kaposváriaknak meg biztos nem. Bárhogy is van, most kaptunk egy megdöbbentő sorozatot az Óbudai Múzeumtól. A képeken Óbuda szanálása látható (vö Szanálás, a latin sanare-ból, magyarul gyógyítani) a hetvenes évek elejéről. Nem tudok rá jobb szavakat, elkeserítő, gyalázatos, megmagyarázhatatlan. Jó lenne erről is írni a Blogra. Talán lesz kedvük a muzeológus kollégáknak, akiknek ezúton is nagyon köszönjük, hogy megosztották velünk a dokumentációt.

47383.jpgÉs a végére hagytuk a legkalandosabb fotókat, Urbán Tamás fotóriporter felvételeit. Kalandos, talán nem ezt kéne írni. Egy hivatásos fotós életművének fontos részletei, darabjai, kicsit véletlenszerű válogatásban. 47156.jpgDe nekünk pont ez tetszik benne. A Népfront választásoktól, a Fekete Bárányok rockfesztiválig, közte és utána sok-sok romániai képpel, külön-külön is regényes dolgok. Tamás, egyszer meg kéne írni a történetüket!

Végül a teljes névlista, íme, tőlük érkezett a Fortepan első karácsonyi ajándéka: Anderle Lajosné, Bokor Gyula, Csorba Dániel, Eperjesi Gyula, Gwen Jones, Kina, Jurányi Attila, Kovács Károly, Krasznai Gyula, Lencse Zoltán, Mészáros Zoltán, Moldoványi Eleonóra, Óbudai Múzeum, Párdányi Miklós, Pesti Srác2, Schiffer Pál, Szinnay Gábor,Vojnich Pál, Urbán Tamás, Vargha Zsuzsa.

Barátsággal: Szepessy Ákos, Tamási Miklós és a kissrác, akit mindenképp viszünk a Cirkuszba

Szerző: ForteBlog  2013.12.16. 09:43 Szólj hozzá!

Kedves Barátaink!

Két héttel a pénzgyűjtő kampányunk meghirdetése után, 490.000 forinttal a számlánkon, szeretnénk kalaplengető köszönetet mondani mindenkinek. Annak, aki pénzt utalt, aki támogató levelet küldött, aki újságcikket írt, egyszóval mindenkinek, akinek fontos a Fortepan léte és fejlődése. Örömmel jelentjük tehát: a 49-es tömb megérkezett!

Most már biztos, hogy a Fortepan a jövő év elején megújul. Elkezdődhet az online közösségi kulcsszavazás, ami minden eddigi vállalkozásunknál nagyobb lutri. Nem tudjuk még, hány olvasónk érez majd kedvet az idegőrlőnek tűnő sziszifuszi munkához, de bízunk benne, hogy sokan lesznek majd, akik szeretnék saját tudásukat, egyéni ismeretüket is megosztani az immár közkinccsé vált fényképek mellett. Amint elkészülünk a szakmai és technikai háttérrel, jelentkezünk és karácsony este a fa alá tesszük a megújult Fortepant.

Köszönettel és üdvözlettel:

Tamási Miklós

A Fortepan támogatói ABC-rendben:

49.jpgAkácz Gábor Auckland/Új-Zéland - Andai György Budapest - Aradi Szilárd Budapest - Balázs Gergely Budapest - Baráth Endre Budapest - Bartók István Budapest - Benedek Tamás Budapest - Bernád Dénes Osli - Bohus Csaba Budapest - Bohus Tamás Brüsszel/Belgium - Boromisza János Budapest - Büködi László Nyárlőrinc - Dr Csaba Béla Budapest - Csite Norbert Zalaegerszeg - Déri Veronika Szentendre - Donkó Katalin Budapest - Farkas Árpád Százhalombatta - Farkas Gyula Budapest - Fehérvári Józsefné Budapest - Gyarmati-Szabó István Budapest - Gyimesi Zsolt Vác - Halmai Ágnes Brüsszel/Belgium - Hegedűs Judit Budapest - Horváth Tibor Budapest - Ihász-Tóth Dániel Budapest - Jakab Csabas Székesfehérvár - Kakuszi Ágnes Budapest - Kappéter Ákos Budapest - Karcagi Imre Budapest - Kassai László Budapest - Katona Péter Pécs - Kádár Piroska Kiskunfélegyháza - Kerényi Zoltán Budapest - Király Zsuzsanna Budapest - Kiss Dávid Budapest - Kiss László Cork/Írország - Kónya Sándor Miskolc - Kovács P. Gábor Budapest - Kővári Brigitta Budapest - Lőrinczi Ferenc Veszprém - Makláry Katalin Norfolk/UK - Máté Balázs Kista/Svédország - Mattiassich Péter Budapest - Márkus Benjamin Budakalász - Meder Zsombor Maastricht/Hollandia - Nádori Péter Budapest - Nagy Gábor Budapest - Négyesi Károly Vancouver/Kanada - Németh Miklós Budapest - Ocskay Imre Budapest - Orbán Ádám Budapest - Orbán Melinda Szekszárd - Örvényesi Béla Budapest - Papp Ágnes Budapest - Papp Géza / Fővárosi Blog Budapest - Péterfy Áron Budapest - Pohl Tibor Verőce - Polgár Péter Budapest - Rajcsányi Gellért / Mandiner Budapest - Rácz Róbert Budapest - Rell Tamás Budapest - Rédei János Budapest - Rév István Budapest - Ribarits Gergely Carrollton/USA - Ritter Dávid Budakalász - Robitz Anikó Budapest - Simon Gábor Gödöllő - Somlai István Budapest - Norbert Streitmann Budapest - Szabó Ádám Eger - Szabó István Budapest - Szabó Márton Budapest - Szávai István Budapest - Szedlák Zoltán Miskolc - Szeman Krisztina Budapest - Székács András Birkerod/Dánia - Székely Márton Budapest - Szvetecz Róbert Budapest - Tallódi László Debrecen - Telegdy Péter Budapest - Tímár Andor Budapest - Varga Bálint Bécs/Ausztria

 

Szerző: ForteBlog  2013.12.02. 13:48 1 komment

Kedves Barátaink!

72 órával a támogatást kérő felhívásunk megjelenése után, megtelt emailfiók és lemerült telefon társaságában, íme az első beszámoló: az Auckland - Budapest - Brüsszel - Vancouver vonalon, összesen csaknem 50 magánszemélytől és két internetes laptól kaptunk 500 és 50.000 forint közötti pénzbeli segítséget.

Ez igazán nagyszerű, sőt megható! Köszönet ezúton is mindenkinek!
A fejlesztésekre két főtámogatót is találtunk, a Múlt-Kor történelmi portál egy jelentős összeggel, az Aloha Informatika Kft pedig egy Epson negatív szkenner tartós kölcsönzésével támogatja a Fortepant. Mindannyiuknak köszönjük a fontos segítséget!
A pénzbeli támogatóknál is többen jelezték, ha kész a rendszer, azonnal beállnak kulcsszavazni. Most már tehát biztos, hogy Karácsonytól elkezdődhet a fotók kulcsszavazása és címkézése, vagyis fejlődni fog a Fortepan! Folytatás és összegzés a jövő héten!

Barátsággal: Tamási Miklós

Íme, azok névsora, akik eddig megnyitották pénztárcájukat felhívásunkra:

alak.jpgAkácz Gábor Auckland/Új-Zéland - Anday Lajos György Budapest - Balázs Gergely Budapest -Bartók István Budapest - Bernád Dénes Osli - Bohus Csaba Budapest - Bohus Tamás Brüsszel/Belgium - Boromisza János Budapest - Büködi László Nyárlőrinc - Csite Norbert Zalaegerszeg - Déri Veronika Szentendre - Donkó Katalin Budapest - Farkas Gyula Budapest - Fehérvári Józsefné Budapest - Gyimesi Zsolt Vác - Halmai Ágnes Brüsszel/Belgium - Jakab Csabas Székesfehérvár - Kakuszi Ágnes Budapest - Kappéter Ákos Budapest - Kassai László Budapest - Katona Péter Pécs - Kerényi Zoltán Budapest - Király Zsuzsanna Budapest - Kónya Sándor Miskolc - Kovács P. Gábor Budapest - Máté Balázs Kista/Svédország - Mattiassich Péter Budapest - Márkus Benjamin Budakalász - Meder Zsombor Maastricht/Hollandia - Nádori Péter Budapest - Négyesi Károly Vancouver/Kanada - Orbán Melinda Szekszárd - Papp Ágnes Budapest - Papp Géza / Fővárosi Blog Budapest - Polgár Péter Budapest - Rajcsányi Gellért / Mandiner Budapest - Rácz Róbert Budapest - Rell Tamás Budapest - Rédei János Budapest - Rév István Budapest - Ribarits Gergely Carrollton/USA - Robitz Anikó Budapest - Simon Gábor Gödöllő - Somlai István Budapest - Szabó Ádám Eger - Szabó István Budapest - Szabó Márton Budapest - Szávai István Budapest - Szeman Krisztina Budapest - Székely Márton Budapest - Szvetecz Róbert Budapest - Tallódi László Debrecen - Tímár Andor Budapest – Varga Bálint Bécs/Ausztria

Szerző: ForteBlog  2013.11.21. 15:57 2 komment

Kedves Barátaink!

Ahogy a múlt héten jeleztük, egy külön levélben szeretnénk pár részletet megosztani Önökkel a Fortepan lehetséges fejlesztéseiről. Most ez következik.

doboz.jpgA képek gyűjtése, szkennelése és publikálása mellett igyekszünk a honlap technikai hátterét is javítani. Olvasóink és mi is hosszú ideje érezzük, hogy az időközben harmincezresre duzzadt képarchívum kezd végérvényesen kezelhetetlenné válni az archiválás és a részletes keresés hiánya miatt. Örömmel jelentjük, hogy ez a probléma még az idén megoldódhat! Néhány héten belül számos új funkcióval bővülhet a Fortepan felülete. Ezek közül legfontosabb az on-line címkézés lesz. A feladat a képek mellé felvinni az adott fotó tárgyi világát, hangulatát tükröző kulcsszavakat. Vagyis ezentúl közvetlenül a látott kép mellé illeszthetjük a képre legjellemzőbb szavakat és kifejezéseket, amiket a honlap keresője is látni fog majd. Így a jövőben nem csak helyszínekre kereshetünk majd, de tárgyakra, képtípusokra, élethelyzetekre is. Sőt, a kulcsszavak angol fordításával hirtelen nemzetközi fotóarchívummá is válhat a Fortepan.

A képekhez szabadon tűzhető tezauruszos és szabadszavas címkézés mellett lehetővé válik a saját profil kialakítása is. Ennek segítségével ki-ki saját képgyűjteményeket állíthat össze és menthet el, hogy bármikor újra belépve, visszanézhesse azokat. Sőt, ezeket a képsorozatokat egy link segítségével továbbküldheti barátainak, vagy ha akarja, külön erre a célra kialakított Fortepanos ablakban beágyazhatja más webes felületre.Technikailag megvalósulni látszik az összetett keresés lehetősége is, amelynek segítségével szűkíthetők lesznek a keresési feltételek. Vagyis ha valaki olyan budapesti felvételt keres, ahol együtt látszik iroda, telefon és reklámszöveg, a kulcsszavakkal azonnal rátalálhat erre a képre.

A fejlesztés kívülről nem látható része hatalmas munka és sok pénzbe kerül. Ezt a több százezres összeget nekünk kell előteremtenünk. Az elmúlt három évben a honlap körül mindenki önkéntes munkában dolgozott és ezt szeretnénk is így folytatni. A technikai költségeket eddig saját családi pénztárcánkból fizettük, de erre most nincs lehetőségünk. Elfogyott a pénzünk. Az év eleje óta működik egy Pay Pal adomány gomb a honlapon (Donate felirattal), amire eddig összesen 26.000 forint érkezett. Szeretnénk, ha a következő hetekben ezen a számlán össze tudnánk gyűjteni 400.000 forintot, amihez az Önök segítségét kérjük. Vagyis kérjük, hogy ha a terveinkkel egyetért és lehetősége van rá, támogassa a Fortepant fejlődésében is!

donate.jpg

A fejlesztés terveink szerint karácsonyra elkészül, ez azonban még csak kezdete lesz az igazi munkának, amiben szintén elsősorban az Önök segítségére számítunk. A technikai feltételek megteremtése után ugyanis elkezdődhet a címkézés, amit a Fortepan néhány fős szerkesztősége képtelen lenne egymaga elvégezni. A terv egyúttal kísérlet is, hiszen nem tudjuk előre, milyen aktivitással találkozunk majd, hogyan telik meg az archívum úgynevezett "metaadatokkal", amelyeknek meghatározó szerep jut a weben eltöltött életünkben. Bízunk benne, hogy Önök élnek majd ezzel a lehetőséggel, így is támogatva a Fortepan kulturális misszióját.

Barátsággal: Tamási Miklós, főszerkesztő

Szerző: ForteBlog  2013.11.18. 22:10 8 komment

Kedves Barátaink!

A Fortepan legújabb merítése egyszerre szokásos és szokatlan. Szokásos, mert nem egy egyszerzős különszámról van szó, hanem 25 adományozó fényképeiből válogattunk. Ugyanakkor szokatlan, mert közülük 44944.jpgketten, – Mészáros Zoltán és Ofner Károly – több száz képpel jelentkeznek. Mindkét anyagról külön is szeretnénk majd írni a Fortepan Blogon, így itt most csak röviden. Mészáros Zoltán biológus, kertészmérnök 1956 és 73 között készített fotóit több részletben láthatják majd. Ezúttal az első évek magával ragadó sorozatai kerültek föl a honlapra: a hűvösvölgyi vitorlázó reptérről, badacsonyi szüretekről, kaktuszházakról és zempléni túrákról, Kazincbarcikáról és Bajáról, de mindenekelőtt a Balatonról, fügefával, napfényes mezőkkel vagy méteres jéggel.

A Magyar Zsidó Levéltár gyűjteményében szereplő Ofner Károly hagyatékról kevés adat tudható. A mérnök szerző igazi precizitással dokumentálta elsősorban külföldi útjait. A 1929-39 közötti tíz év nyugat-európai utazásai után, a hatvanas évek elejétől különleges helyszíneken, Indiában, Albániában és fekete Afrikában is megfordult a szerző. A Fortepan gyűjtőkörét elsősorban a magyar vonatkozású képek42381.jpg adják, az Ofner albumokat látva azonban nem tudtunk nemet mondani. A Fórum megfejtőinek igazi kihívást jelentenek majd a felvételek, nekünk pedig folyamatos csodálkozást és kérdéseket: vajon kiderül-e valaha, hogyan jutott el Ofner Károly a szinte négy fal közé szorított Magyarországról Szenegálba?

És ha már a falakról esik szó, Urbán Tamás fotóriportertől egy egész sorozatot kaptunk, Nyugat és Kelet Berlinből, a fal két oldaláról. A fotók 1988-ban és 90-ben készültek, a lezárt és megnyitott falról, graffitikkel, kíváncsiskodókkal és a visszanézve egyre hihetetlenebbnek tűnő határsávval Berlin és Berlin között. Németország szinte állandó szereplője a Fortepan anyagoknak, ezúttal Lőrincze Judittól kaptunk az 1936-os Olimpia nyarán készült városképeket – nehéz jó szót találni rá: mondjuk tanulságos. Több “klasszikus családi album”ból is válogathattunk. Korenchy László, Kövendy Katalin, Morvay Kinga vagy a Vojnich család anyagai a Fortepan legismertebb karakterét árnyalják. A nagy XX. századi képes-kirakós újabb elemei, egyúttal pedig kedvenc privát fotóink.

Egyszóval: 2000 kép a felejthetetlen múltszázadból az örökkévalóságnak, Budapest, Nagykároly, Badacsony, Tirana / felvonulók és földmérők, strandolók és sofőrök. Mit szabad még adnunk?

45407.jpgSzolgálati közlemények:

1. A Fortepan következőnek egy hét múlva jelentkezik. Ne ijedjenek meg, ezúttal nem képekkel, hanem egy, a honlap átalakításával kapcsolatos felhívással. Lesz benne szó kulcsszavazásról, az új keresőről, önkéntes munkáról és kivételesen pénzről is.

2. A Fortepan új képekkel december közepén jelentkezik.

3. Mindenkinek köszönjük az utóbbi hónapok munkáját, elsősorban a szerkesztőtársaknak és szkennelőknek. Különösen Kéri Gáspárnak az Ofner, Pálinkás Zsoltnak a Mészáros, Karabélyos Péternek és Varga Jánosnak a sok-sok egyéb szerző fotóit. Mindig elmondjuk, mert így van: nélkülük nem lenne Fortepan.

A képek adományozói/szerzői ABC rendben: Baráth Endre, Béres Balázs, Déri György, Gyöngyi, Hangosfilm, Hetényi Zsuzsanna, Jurányi Attila, Kiss Gábor Zoltán, Korenchy László, Kövendy Katalin, Lőrincze Judit, Ludovika, Madarász Géza, Máté Zsuzsanna, Mészáros Zoltán, Morvay Kinga, Nagy Zita, Nyári György, Magyar Zsidó Levéltár/Ofner Károly, Szepessy Tibor, dr. Takács Bálint, Tehtube, Urbán Tamás, Vojnich Pál, Willant Anna.

Barátsággal: Forte és Pan – ezúttal az ablakból

ablak.jpg

Szerző: ForteBlog  2013.11.11. 21:47 1 komment · 1 trackback

A maga nemében egészen különleges fotóhagyatékot mutat be a Fortepan. Konok Tamás festőművész tette lehetővé számunkra, hogy édesapja mintegy 15 ezer darabos fotóhagyatékának általunk kiválasztott részét - 1200 képet - közzétegyünk. A papírképeket, negatívokat és színes diákat tartalmazó gyűjtemény jelentős része a történelem viharaiban elpusztult, de még így is jelentős mennyiségű az, ami megmaradt a családnál. A Fortepanon látható, a fotós életútját végigkísérő 1200 képet ebben a válogatásban elsőként mi tehettük közzé. Az örökös a hagyaték teljes egészét, a mintegy 6 ezer digitalizált képet és vele együtt az eredeti filmanyagot, a Fortepanos publikációval párhuzamosan, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának ajándékozza, ahol méltó körülmények között őrzik és dolgozzák fel majd a jövő számára.

IMG_0195.jpgA pusztán lelkesedésből életre hívott és működtetett Fortepan történetében egyébként nem ez az első együttműködés állami fenntartású közgyűjteménnyel: a tavaly felfedezett, ugyancsak páratlan értékű Schoch-hagyaték is erre a sorsra jutott, amikor az örökösök nyáron a Nemzeti Múzeumra bízták a 100 éves térhatású fényképek eredeti üveglemezeit. Nagy Gyula 1956-os forradalmat megörökítő negatívjait is közgyűjteményben, a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében helyezték el a fényképész örökösei.

hangosfilm_365.jpgId. Konok Tamás képei ez idáig csak a fotós szakma legszűkebb berkeiben voltak ismertek. Néhány színes diát közölt már a Színes Magyarország című 2003-as kötet és egy kevés bekerült a kecskeméti Fotótörténeti Múzeum gyűjteményébe is. Azonban ez az első alkalom, hogy egészben látható id. Konok Tamás fotográfusi pályájának íve.

Konok 1898. december 18-án született a felvidéki Kisgaramon, szegény tisztviselő családban. Fiatalságát a Felvidéken töltötte, a gimnáziumot Máramarosszigeten végezte. Az ötgyermekes családnak nem volt más választása, minthogy papi, vagy katonai pályára adja gyermekét. Az utóbbit választották, mert ez nem rótt anyagi terheket az állami alkalmazottak számára.

1915 és 1919 között a kassai Császári és Királyi Hadapródiskola növendéke volt. Mindig vonzódott a művészetek felé: már kora ifjúságától érdeklődött a zene iránt, és diákévei alatt megtanult hegedülni. Hubay Jenő magánnövendékeként számos alkalommal fellépett koncerteken is. Mégis azonban a család szűkös anyagi körülményei nem engedték meg, hogy a Zeneművészeti Főiskolán folytassa tanulmányait.

fortepan_43703.jpg1922-ben avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Katonai pályafutását a gyalogságnál kezdte, majd a Honvéd Légierőknél folytatta. A repüléssel családja kívánságára a húszas évek végén felhagyott. fortepan_43594.jpg1928-ban megnősült, feleségével, Sándy Piroskával még abban az évben Budapestre költöztek Sándyék Toldy Ferenc utcai házába, ahol Konok sok szempontból más társadalmi közegbe került. Apósa, Sándy Gyula korának elismert építésze és megszállott amatőr fotográfus volt. Valószínű, hogy innen kapott kedvet a fiatal tiszt a fotózáshoz.

1937-ben kezdett el komolyabban foglalkozni a fényképezéssel. Ekkor vette első Leicáját és belépett az Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségébe is, ahol olyan klubtársak közé került, mint Balogh Rudolf, Pécsi József, Dulovits Jenő. Könyvtárnyi szakirodalmat olvasott el, amiből már ekkor mindent megtanult, amit ebben az időben a fényképezésről tudni lehetett. Szinte rögtön elkezdett színes anyaggal is dolgozni, ami akkor még ritkaságszámba ment. Közeli szakmai kapcsolatba került Angeloval és Rehák Tiborral is. Képeit az Új Idők, a Fotóművészet és más képes újságok is közölték. Számos hazai és külföldi fotókiállításon nyertek díjat képei.

IMG_0175.jpgGyőrben, ahol katonatisztként szolgált, lakásán fotólaboratóriumot rendezett be. Miután alaposan megtanulta a fotókémiát, az előhíváshoz szükséges vegyszereket is maga állította össze, a papírképek és negatívtáskák hátoldalán nem egyszer rögzítve a kép előhívásához szükséges anyagok összetételét és a hívási időket. Mint hivatásos katonatiszt, kedvtelésének csak a szolgálatok után tudott hódolni, nem egyszer éjszakába nyúlóan. Gondosan megkomponált képei főleg a magyar tájakat, városokat, falvakat és embereket mutatják be. Beállításai a fény és árnyék nagyszerű ötvözetei. Konokot és művészetét nemcsak a profikból álló szakma, hanem maguk a fotográfiák is kiemelik az amatőr fényképészek százezres táborából.

IMG_0200.jpg1942. február 1-én, az akkor már őrnagy Konok Tamást az újonnan felállított haditudósító század egyik parancsnokává nevezték ki. A haditudósítók 1942 júniusában mentek ki a keleti frontra, de már decemberben, a doni katasztrófa előtt visszarendelték őket. A fennmaradt képek között nem találunk igazi hadi eseményeket bemutató fotókat, még a katonai vonatkozású képek száma is viszonylag csekély. A háború inkább csak közvetve jelenik meg a fennmaradt képeken: hadifoglyok, lerombolt városok, falvak és a hadtáp körletének mindennapjai. A hómezőkön átvonuló sereg is inkább tájkép, mint csata előtti vagy utáni felvétel. Nem volt igazi tudósító, fotóriporter, nem a pillanatnyi helyzetek, hadi események izgatták elsősorban. Konok nagyobbrészt nem a háborút fényképezte, hanem a környezetét: a lakosságot, az orosz falu életét, a tájat, a rá oly jellemző, idilli beállításokban.

1943 májusában a doni katasztrófa után a Haditudósítók munkáiból reprezentatív kiállítást rendeztek a Vigadóban. Konok orosz portréi „ezek ellen harcolunk” felirattal kerültek a tárlatba. Nem sokkal a kiállítás megnyitása után, az elismerő fotós kritikák ellenére, a tablót eltávolították.

hangosfilm_366.jpg1944 januárjától a győri 16/I. zászlóalj parancsnoka lett. A közismerten németellenes főtisztet a német megszállás után a keleti frontra vezényelték. Szálasi hatalomátvétele után nem esküdött fel a nemzetvezetőre, így távollétében halálra ítélték. 1945 januárjában katonái egy részével átállt az orosz csapatokhoz, majd Debrecenbe ment, ahol az Ideiglenes Kormánynál jelentkezett a németellenes harcra.

A háború után visszatért Győrbe, ahol a város egyik katonai parancsnoka lett. Miután nem lépett be a kommunista pártba 1947 novemberében elbocsátották, nyugdíját megvonták. Szerencséjére, mert legtöbb ludovikás társát, aki csatlakozott a Párthoz, néhány évvel később a kommunista terror kivégezte. Ekkor, ötvenévesen iratkozott be az ipariskolába, ahol fényképész mestervizsgát tett, hogy egykori kedvteléséből hivatalosan is megélhetést nyújtó foglalkozás lehessen. Társbérletesített lakásában szerény műtermet nyitott, és eleinte mint „maszek” dolgozott, majd a nyersanyaghiány a helyi szövetkezetbe kényszerítette. IMG_6570.jpgMindennapjait a műtermi megrendelések és a riportok: az üzemi élet és az ünnepi felvonulások dokumentálása töltötték meg. Az ötvenes években többször zaklatták, majd a forradalom után minden ítélet nélkül több hónapra be is börtönözték. 1968-ban rokkant egészségi állapotban feladta iparát és feleségével Csepelre költözött, ahol két évvel később elhunyt.

Képei azt a világot őrzik, ahogyan ő szerette volna látni az életet: humánusnak, derűsnek és optimistának.

(Valamennyi werkfotó illetve reprodukció Németh Tamás munkája.)

Szerző: ForteBlog  2013.10.10. 15:25 Szólj hozzá!

Kedves Barátaink!

Ismét egy egyedülálló fotóhagyatékkal jelentkezik a Fortepan. Schoch Frigyes, Kovács Márton Ernő és Nagy Gyula szerzői anyagai után mától – minden bizonnyal az örökkévalóságig – szabadon kutatható és publikálható id. Konok Tamás fotográfus 1200 felvétele.

A szerző fiának, Konok Tamás festőművésznek köszönhetően, az elmúlt fél évben feldolgoztuk a mintegy 15 ezer darab fotót: papírképet, negatívot, diát tartalmazó hagyatékot és kiválasztottuk a nekünk legfontosabb képeket. A szerző klasszikusnak nem nevezhető (vagy mifelénk épp ez a klasszikus?) életútjáról a Fortepan Blogon olvashatnak majd részletesebben.

43206.jpgId. Konok Tamás (1899-1971) művész és katonatiszt volt egyszemélyben. Az 1930-as évek közepétől korának fotós krónikása. Győr, Sopron, a Szigetköz és szülőföldje, a Felvidék voltak legkedvesebb fotótémái. Mint hivatásos katonatiszt és amatőr fotós, a haditudósító század egyik parancsnokaként, páratlan képeket készíthetett 1942-ben, a keleti fronton. Egy igazi anti-Capa volt, aki kerülte a riport helyzeteket és szívesebben készített komponált felvételeket. A háború után kedvelt hobbijából kényszerű hivatás lett. Miután a honvédségtől elbocsájtották, ötven évesen fotós mestervizsgát tett és megélhetésképp műhelyt nyitott a saját győri lakásában.

Ha valaki rögtön a fényképek nézegetésébe kezdett, nehezen fogja nekünk elhinni, hogy egy katonatiszt, majd haditudósító képeit látta. Inkább gondolna egy romantikus hajlamú etnográfusra, vagy a keleti utazók kései követőjére. Szinte érthetetlen, hogyan tudta Konok Tamás kivonni magát a Don-i katasztrófa felé menetelő magyar tisztikar szellemiségéből és elvárásai alól? Hogyan maradhatott civil, ukrán és orosz parasztokat, piacot, csendéletet, folyót, menekülteket fényképező civil a hadsereg kötelékében? Bárhogyan is történt, id Konok Tamás fényképei egyedülálló lenyomatai a „másik Magyarország”-nak.

Itt szeretnénk megköszönni Varga János önzetlen munkáját, aki nem csak közvetített a család és a Fortepan között, de sokat segített a képek válogatásában, értelmezésében és datálásában is. A digitális másolatokat Németh Tamásnak köszönhetjük. Ez leírva pár szó. Időben több hónap munka! Köszönjük.

Barátsággal: Szepessy Ákos, Tamási Miklós

42625.jpg

Szerző: ForteBlog  2013.10.06. 21:48 5 komment

Kedves Barátaink!

album.jpgHihetetlen, de meglett a titokzatos "Velencei fényképalbum" szerzője, akit legutóbbi posztunk felhívása alapján  Vizi-Bognár Mónika és Németh Tamás közös munkával végül megtalált. Mindkettőjük kiindulópontja az Albert Schweitzerről készült portré volt, ezen keresztül előbb egy képügynökséghez, majd egy francia stúdióhoz jutottak el. A szerző nevét a Stúdió adta meg. A Schweitzer-fotót és a további 32 fényképet azonban már hiába keresik a honlapon, ma reggel ugyanis töröltük a képeket.

Hát, idáig jutottunk, a Fortepan történetében először a szerző kérésére (bár szerintem nem ez a jó szó rá) levettünk egy sorozatot a honlapról. Az okok és a következő hetek tennivalói kiderülnek az alábbi levélből, melyet a most már inkognitóját kérő szerző juttatott el szerkesztőségünkbe.

A levél fordítása:

Kedves Tamási Miklós,

E-mailben küldött kedves levelét megkaptam.

Először is köszönetet szeretnék mondani Németh Tamásnak kitartó fáradozásáért, amit megtalálásom/fellelésem érdekében tett.

Az alábbi három dolgot kell tisztázni: elfogadom, hogy jóhiszeműen cselekedett és valóban semmiféle információja nem volt személyemről, mivel a munkafüzetben sem nevem, sem címem nem szerepelt. Utóbbi oka az, hogy a munkafüzetet szigorúan a stúdión belüli használatra szántam. Soha nem állt szándékomban és okom sem volt a stúdió falain kívül használni.

1. a munkafüzet jogi státusza:

- ezt a munkafüzetet sok más tárggyal együtt évekkel ezelőtt lopták el a stúdiómból. A betörést a rendőrségnek is bejelentettem.

- a munkafüzet mérete: 20x24x4.5 cm – súlya: 1.30 kg

- 102 db 18x24 cm méretű fényképet tartalmaz

- egy piros A betű szerepel az első üres oldalon

- ezt a leírást kapta a rendőrség is a betörés után

- ez a munkafüzet még mindig az én tulajdonomat képezi, ezért arra kérem, hogy a lopott tárgy birtoklását, vagyis az orgazdaság vétségét azonnal szüntesse meg, és ajánlott küldeményként, legkésőbb 2013. szeptember 30-ig címemre postán küldje vissza a füzetet.

2. a fotóim jogi státusza a Fortepan oldalán:

- egy gyors keresés eredménye azt mutatja, hogy 35 fotó szerepel a Fortepan oldalán, de meglehet ennél jóval több is. Ezeket az én engedélyem nélkül szkennelték be és töltötték fel. Azt kérem, hogy még MA törölje és semmisítse meg az összes fotót és fájlt azokkal a linkekkel együtt, amik a Twitterhez, Facebookhoz, a bloghoz vagy bármilyen más oldalhoz irányítják a nézőt.

 

3. azon fotóim jogi státusza, amelyeket a Fortepan látogatói letölthettek

- a Fortepan weboldalán a következő szerepel: “az itt szereplő fotók minden megkötés nélkül bármilyen céllal publikálhatók”. Természetesen én ezzel nem értek egyet, és el is utasítom a Creative Commons állásfoglalást.

- mivel az IP címek alapján követhető, hogy ki töltötte le a fotóimat, kérem, hogy mindegyiküket keresse meg, és tájékoztassa őket, hogy bár jóhiszeműen, de a képek letöltésével mégis törvénysértést követtek el. Kérje tőlük is, hogy a letöltött fájlokat semmisítsék meg.

- 2013. október végéig adok haladékot, majd a Picscout, Pinit, Tineye és egyéb szolgáltatások segítségével követem nyomon, hogy több fotó ne legyen elérhető online. Úgy gondolom, elegendő időt adtam Önnek, hogy kapcsolatba lépjen azokkal, akik letöltötték a Fortepanról a fotóimat. A fenti dátumot követően a jogsértőkkel szemben fel fogok lépni.

 

Természetesen felhatalmazom arra, hogy ezt a nem mindennapi történetet megossza a blog olvasóival, de kijelentem, hogy sem nevem, sem lakcímem, sem bármilyen személyes adatom közléséhez nem járulok hozzá. A munkafüzetről készült két fotót felhasználhatja a blogon, de mást nem.

Várom, hogy az elkövetkező napokban kézbe vehessem a munkafüzetemet.

 

Tisztelettel, ...

 

Végül a szerzőnek küldött ma délutáni válaszom:

Tisztelt ...

Levelét megkaptuk, a képeket töröltem a Fortepan honlapjáról. A Fortepan Blogon keresztül tájékoztatjuk az olvasókat az Ön által kért teendőkről. A honlap látogatóiról semmilyen információval nem rendelkezünk, a letöltéseket nem figyeljük, nem is szeretnénk. Bízunk benne, hogy az Ön által készített fényképek a megadott határidőre nyomtalanul eltűnnek az internetről és az emlékeinkből. Az albumot Ön, vagy megbízottja átveheti a Közép-európai Egyetemhez tartozó OSA Archívum recepcióján (Budapest, 1051 Arany János utca 32.), ahol éjjel-nappali portaszolgálat működik.

Üdvözlettel:

Tamási Miklós, szerkesztő

(megjegyzés: az albumban nincs piros ceruzajelzés és 100 – egyébként fantasztikus – felvételt tartalmaz)

Szerző: ForteBlog  2013.09.17. 19:58 47 komment

Tamási Miklós

A Fortepan legutóbbi frissítésekor Anonime néven megjelent egy szokatlan fotósorozat is a honlapon. Alább a képek hátteréről szeretnék pár részletet megosztani Önökkel.

02.jpgKét évvel ezelőtt különös albumot kaptunk egyik látogatónktól. Első ránézésre könyvnek tűnt, de nem az, hisz kizárólag eredeti fotónagyítások szerepelnek benne. A 140 oldalas album minden lapja egy-egy fénykép, időrendbe szerkesztve. Minden kép alján írógéppel írva a helyszín és az időpont szerepel, az első lapon “France 1958”, az utolsón “Paris, juin 1968.” A képek elé egy-egy ív fehér írólapot kötöttek, mintha a fotókhoz tartozó bevezető szöveg vagy valamiféle kommentár helye lenne. Talán a kötet egy fotográfus könyvterveként készült?

Az adományozótól tudjuk, hogy az albumra az egyik velencei ócskapiacon bukkant rá, de már oda is messziről érkezett. Az eladó mesélte, hogy korábban Berlinben vette egy hasonló piacon, de végül ő sem tudott vele mit kezdeni, így gondolta továbbadja. Immár két éve a polcomon áll, tettem jobbra, tettem balra, végül megmutattam pár hozzáértőnek, hátha valaki ráismer a szerzőre. A fotók ugyanis egységes hangnemben készültek, szinte kivétel nélkül street fotók, némelyik egészen pazar kompozíció. Csaknem biztos tehát, hogy egy nem is tehetségtelen fotós munkáiról van szó. A feliratok szerint a felvételek Algériában, Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Nyugat-Németországban és az Egyesült Államokban készültek, jórészt portrék, jelenetek kisemberekkel.

01.jpgElőször arra gondoltam, hogy megpróbálom én is eladni, de mint annyi üzleti tervem ez is csődöt mondott. A szerző azonosítása reménytelennek tűnt, jó pár órát eltöltöttem az interneten keresgélve, hátha ráakadok, de eredmény semmi. Közben a Fortepan is sokat változott. Elkezdtek külföldi képek is megjelenni a gyűjteményben, így most nyáron arra gondoltam, jöhet a “Velencei album” is. Jó helye lesz nálunk. Első körben 33 fotót tettünk föl a honlapra, megfejtés a Fórumra azonban még egyetlen képhez sem érkezett, ami nem baj. Hátha ez a kis cikkecske fölkeltette valakiben az érdeklődést és van kedve utánajárni, vajon ki lehet a “velencei album” jó szemű francia szerzője? Minden ötletet szívesen veszünk! Sőt, tudják mit? Ha valaki megtalálja a szerzőt, megkapja tőlünk ajándékba az eredeti albumot!

Bon courage!

Szerző: ForteBlog  2013.09.02. 14:58 1 komment

Köszöntő, értékelés, statisztikák, tervek. Ezeket hívták volna zárszámadó közgyűlésnek a KTSZ-ek világában? Mindegy is! A Fortepan három éves lett a napokban és arra gondoltunk, írunk pár sort a dolgainkról. Mi foglalkoztat minket, mi jár a fejünkben, mire készülünk?

orom.jpgHárom évvel ezelőtt valami olyasmivel kezdtük a honlap bevezető szövegében, hogy “a Fortepan egy nemlétező Archívum, se címe, se számlaszáma nincs”. Mára kicsit megváltoztunk, létező Archívum lettünk (a szó metaforikus értelmében biztos: pár hete az utcán azt hallottam egy zöld-sárga telefonfülkére mutató lánytól, hogy “ez tiszta Fortepan”). Idéznek minket, (nem minket, a képeinket, az Önök képeit), hivatkoznak ránk, leginkább az alapötletet és az ingyenességet dicsérve. Hogy a szakmai körökre is bármilyen hatással lettünk volna, azt kétlem. Három év alatt egyetlen állami Múzeum sem keresett meg minket, egy-egy fotó, gyűjtemény, vagy szerző iránt érdeklődve, és úgy tűnik, az ingyenesség sem tűnik vonzó filozófiának az állami fenntartású közgyűjteményeknél. De talán nem erről kell most írni...

Idén az egyik legjelentősebb lengyel fotófesztiválon, Lódzban, a Fortepant választották a Fesztivál főszereplőjének, ez meglepett minket és nagyon jól esett. Egy hónapja jelentkezett nálunk egy amerikai egyetemi tanár hölgy, hogy indítana egy Fortepan.Iowa honlapot, használhatja-e a mi programozói hátterünket? Elsőre el sem hittem. (Persze hogy használhatja, ősztől két Iowa-i egyetem diákjai gyűjtik és digitalizálják a családi képeiket). Fortepan képek szerepeltek a Nemzeti Múzeum kertjében, a Manda nevű “Nemzeti Digitális Archívum” honlapján, a köztévé ajánló szpotjaiban, a Terror Háza Facebook oldalán (utóbbiakban jelzés nélkül) – mi másra vágyhat még egy nemlétező archívum? Na jó, ezzel inkább ne viccelődjünk!

Érdekesebb kérdésnek tűnik inkább, hogy akkor mégis mi a baj a Fortepannal? Egyre dühítőbb, idegesítőbb mulasztásunk, hogy nincs rendes keresőnk. Ami most van, igazából csak helyszínekre keres (ott viszont fantasztikus részletességgel és precizitással, köszönhetően a Fortepan mintegy 50 főnyi önkéntes kutatója munkájának). De ha valaki szódásüveget, egy szüreti bált, vagy a berlini falat szeretné látni, akkor a mostani keresővel sajnos nem talál semmit. Bizony kulcsszavazni kellene, amihez első körben jelentős informatikai átalakításokra van szükség – ezen már dolgozunk, de a nagy feladatnak mégsem a feltételek megteremtése, hanem maga a kulcsszavazás tűnik. Reméljük, sok önkéntes segítőre találunk majd ebben a sziszifuszi munkában is! A kulcsszavak angol nyelvű fordítása talán a nemzetközi nyitásunkat is segíti majd. Sajnos lassúak is vagyunk. Egy-egy adományozónknak hónapokat kell várnia míg megjelenik a képe a honlapon. Erre nem találtuk még ki a jó megoldást, bár legutóbbi felhívásunkra, melyben önkéntes munkaerőket kerestünk a szkenneléshez, rekordszámú segítő kéz jelentkezett. Köszönet érte ezúton is! Az utóbbi másfél évben fantasztikus alkotói hagyatékokat kaptunk és digitalizáltunk. Schoch Frigyes, Kovács Márton Ernő, Nagy Gyula anyagai, vagy a pár hét múlva megjelenő Konok Tamás haditudósító hagyatéka mind-mind külön figyelmet érdemelnek. Ezért a családi albumok képei csak 3-4 havonta tudtak megjelenni. Lehet, hogy nem ez a jó megoldás és át kellene állni a folyamatos frissítésre? Kerüljön föl minden kocka a digitalizálás pillanatában? Önök vajon mit gondolnak erről?

A Fortepan néhányunknak, nekem is, az életem felét teszi ki. Levelek százaira válaszolunk, igyekszünk felkutatni hagyatékokat, állami közgyűjteményekkel próbálkozunk szakmai kapcsolatokat kiépíteni, (általában hiába). Mégis, ha nem úgy hangzana, mint egy blőd kereskedelmi vagy politikai reklám szövege, azt is írhatnánk: egyre többen vagyunk. Önkéntesek csatlakoztak mellénk, akik fáradhatatlanul szkennelnek, kialakult a Fórum stabil munkatársi köre és több intézményvezető is fölajánlotta az archívumát (legutóbb az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény és a Magyar Zsidó Levéltár). Szinte nincs nap, hogy ne találkoznánk Fortepan képekkel az internetes, vagy nyomtatott sajtóban, egyszóval élnek a képek. Valami ilyesmit képzeltünk el magunkban 3 évvel ezelőtt.

Mi jöhet még? Majd meglátják, egy csomó klassz dolog előtt állunk!

Barátsággal: Tamási Miklós

Szerző: ForteBlog  2013.08.26. 17:39 1 komment

Martos Gábor

T. I. ötvenkét éves gödöllői erdőmérnök 2001 késő telének egy nyugodt hétvégéjén úgy döntött, hogy hosszú évek után akkor most már végre tényleg rendet rak otthoni íróasztalának fiókjaiban azok között a régi iratok, apró tárgyak, és egyéb, ki tudja még mi mindenféle holmik között, amelyek szülei soproni lakásának kiürítése után kerültek hozzá a családi osztozkodás nyomán. A rendezgetés során akadt a kezébe az a néhány kartondoboz, amelyekben különböző régi fotó-cégek nyomtatott papír-tartóiban, vagy egyszerűen csak elsárgult papírlapokba csomagolva egy rakás régi fénykép-negatívot talált.

T. I. a családi elbeszélések alapján arra emlékezett, hogy ezeket a fényképeket minden bizonnyal néhai nagybátyja, édesanyjának testvére, Rados Tamás pannonhalmi bencés szerzetes készítette, többet azonban nemigen tudott a „felfedezésről”. Az mindenesetre rögtön látszott, hogy a több száz, 5,4-szer 8,3 centiméteres (a köznyelvben hatszor-kilences) fekete-fehér negatív legnagyobb része T. I. családjának tagjait, azaz a fényképek készítőjének szüleit, rokonait örökítette meg. És éppen ennek alapján lehetett a felvételek készítésének idejét is meglehetősen pontosan „belőni”: a felnőttek, illetve főleg a gyermekek korából bizonyosra vehető, hogy a képek az 1930-as évek első fele és 1947/48 között készültek róluk.

40988.jpg

A negatívok ezt követően Kincses Károlyhoz, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójához kerültek megtekintésre, aki azok közül csaknem másfél százat ítélt olyannak, hogy azokról érdemes pozitív másolatot készíttetnie a múzeum számára. Ezek el is készültek, és a hagyaték fellelőjének ajándékaként valóban Kecskemétre kerültek a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményébe. Akkoriban 32 felvétel meg is jelent a VÁRhely 2001/3-4. számában, s ez volt az első alkalom, hogy a képekből nyilvánosan látni lehetett valamennyit. Egy évvel később a képekből kiállítást rendeznek Pannonhalmán, Sopronban és Szombathelyen, majd Budapesten, a Magyar Fotográfusok Házában. A Pannonhalmán készült fényképek nagyításait Rados Tamás örökösei átadják a Pannonhalmi Apátság Gimnáziumának is, ahol azokat állandó kiállításként a gimnázium egyik folyosóján helyezik el.

40398.jpgA képek első gyors rendszerezése során kiderült, hogy a végül is pontosan 566 darab negatív között több mint kétszáz olyan felvétel van, amelyek valóban minden kétséget kizáróan Rados Tamás szűkebb családját ábrázolják. Ezeknek a képeknek a legtöbbje soproni, illetve bátaszéki lakásokban készült, ünnepek alkalmával, egy részük balatoni nyaralás, illetve budapesti kirándulás során, néhány pedig eddig azonosíthatatlan helyeken, általában különböző keresztek, kálváriák, vagy emlékművek előtt-mellett. Van aztán csaknem harminc olyan negatív, amelyeken egyházi személyek, szerzetesek, irgalmas nővérek látszanak; ezeknek a képeknek egy része jól azonosíthatóan a pannonhalmi apátságban készült, ami gyakorlatilag a bizonyosságig erősítette azt a sejtést, hogy a képeket valóban Rados Tamás készítette. A további képek között van tízegynéhány korabeli soproni látkép, és végül csaknem háromszáz olyan felvétel, amelyeknek készítési helye, illetve a rajtuk látható személyek egyelőre nem azonosíthatók pontosan.

A képek megtalálása, és főleg azoknak a szakember szemében aratott sikere nyomán a család tagjai további „kutatásokat” végeztek. Ennek nyomán T. I. egyik nővérénél előkerült Rados Tamás egykori fényképezőgépe, egy még „harmonikásan” kihúzható Dominar–Anastigmat objektíves Zeiss Ikon, rados_180.jpgvalamint néhány üres fotóalbum, amelyek egy részében egykori pannonhalmi szerzetesek nevei vannak beírva a kitépdesett képek alá. Előkerült több, alighanem még a képek készítésének idején – az akkor divatos cakkos szélűre – lenagyított pozitív kép is. Arra pedig, hogy Rados Tamás annak idején valóban készíttetett pozitívokat a negatívjairól, az is utal, hogy a tárolásra használt tasakokra saját kézírásával írta rá: „Mindegyikről egy-egy nagyítás készítendő. Felesleges részlet elhagyandó. Felület, nagyság, színezés, adjusztálás megválasztását önökre bízom. A balatoni képeknél vigyázni arra, hogy a víz vízszintes legyen!”

De vajon ki is volt valójában ezeknek a fényképeknek a készítője, akiről még a magyar fotográfia történetét 1993-ban feldolgozó könyvsorozat negyedik köteteként megjelent Egy fényképező szerzetes – Palatin Gergely című fotóalbum Fényképező bencések című fejezete sem tud?

A „Soproni első anyakönyvi kerület 1903. évi születési anyakönyve” kötetbe 1903. december 18-i dátummal jegyzték be Raszipovich József László születését. A fiú a dokumentum szerint négy nappal korábban, december 14-én látta meg a napvilágot a „Herczeg Esterházy utca 14.” szám alatt (ez a mai soproni Wesselényi utca), és egy későbbi kiegészítés szerint december utolsó napjaiban keresztelték római katolikus hitben.

rados_051.jpgA gyermek horvát származású édesapja magyar királyi adótiszt volt, akinek egyik lánytestvére egy győri zárdában szerzetesnőként élte le az életét, egy másiknak fia pedig később Kónyban lett plébános. Ő maga „nyugalmazott állampénztári igazgatóként” 1954. október 6-án hunyt el Sopronban. Édesanyja az olasz családi gyökerekkel rendelkező Almer Gizella volt, aki hét évvel később követte férjét.

A Raszipovich-család belügyminiszteri engedéllyel 1925-ben változtatta nevét Radosra, az ifjabb József később a bencés rendbe történő beöltözésekor keresztnevétől is megválik és felveszi a szerzetesi Tamás nevet. A majdani Rados Tamás első iskoláit a soproni belvárosi római katolikus elemi fiúiskolában jeles eredménnyel végzi. Így aztán 1914 őszétől egyenesen vezet az útja a soproni Szent Benedekrendi Katolikus Főgimnáziumba, ahonnan minden év végén ugyancsak színjeles bizonyítványt visz haza. 1920. augusztus 8-án beöltözik a bencés rendbe, és novíciusként, immár rendi nevén, Tamásként kezdi meg az ismerkedést Pannonhalmán a szerzetesi élettel. A gimnázium hetedik-nyolcadik osztályát már itt, a Pannonhalmi Szent Benedekrendi Szent Imre Katholikus Főgimnáziumban járja ki. Az érettségit 1923. június 5-én teszi le, minden tárgyból jelesen, majd ősszel megkezdi felsőfokú tanulmányait a Pannonhalmi Főapátság Szent Gellért Főiskoláján.

A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bélyegzőjével ellátott okirat szerint „Josephus Thomas a Rados” 1928-ban kapja meg latin- és görög szakos középiskolai tanári diplomáját. Még abban az évben a rendben is fellép a hierarchia következő fokára, Pannonhalmán áldozópappá szentelik. Az ekképpen minden szempontból „kész” huszonöt éves bencés fiatalembert a rend ekkor egy évre Kőszegre küldi. Tamás atya az 1928/29-es tanévben itt lesz gimnáziumi tanár és egyben templomgondnok, a tanév leteltével pedig visszatér Pannonhalmára.

rados_161.jpgÉs ettől fogva Rados Tamás az 1967. május 2-án bekövetkezett szívrohamáig a Pannonhalmi Főapátság lakója lesz. Klasszika-filológia történetet, latin nyelvtant, római irodalomtörténetet tanít volt alma materében. Latin fordítási gyakorlatokat vezet a hallgatóknak, ő lesz a főiskola intézetei közül a klasszika-filológia szeminárium vezetője, sőt később a Budapesti Philológiai Társaság is válaszmányi tagjai közé választja. A tanítás mellett számos publikációja – tanulmányok, könyvismertetések – jelenik meg különböző szaklapokban, de ír értekezéseket a szerzetesi életről, valamint egyes szentek munkásságáról is. Emellett rengeteget fordít, pápai és zsinati dokumentumokat, enciklikákat, kongregációkat. A Pannonhalmi Főapátság Kézirattárában a BK 787. szám alatt, Rados Tamás hagyatékában is találhatók további szentbeszédvázlatok, regulamagyarázatok és egyéb egyházi jellegű írások, sőt saját naplószerű feljegyzéseinek egy része is. És éppen itt egy érdekes fordítás, az egyetlen olyan írásos anyag, ami arra utal, hogy Rados Tamás valamiképpen foglalkozott a fényképészettel is: „Fényképalbum-tervezet a szerzetesi életről”. A részben kézzel, részben írógéppel írt 48 oldalas szöveg a volt amerikai újságíró, ám később az egyik legszigorúbb regulájú szerzetesrend, a trappisták egyik kolostorába beköltözött Thomas Merton könyvének fordítása egy 1957-es wiesbadeni német nyelvű kiadás alapján.

Kérdés persze, hogy ezt a szöveget Rados Tamás vajon a rend „megrendelésére”, esetleg csak saját szorgalmából, magamagának fordította-e le? Mert aligha hihető, hogy az 1957-et követő időkben, amikor a német könyv valamilyen úton-módon Rados Tamás kezébe juthatott, bárki bármikor is komolyan gondolhatta egy ilyen kötet magyarországi megjelentetését. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy – a fényképezéssel ekkorra már minden jel szerint teljesen felhagyó – Rados atya ugyanabból az indíttatásból fordította le ezt a szöveget, amiért annak idején, „fotós korában” szerzetestársairól és a pannonhalmi apátság életéről is készített fényképeket: hogy megismertesse a világgal az az elől meglehetősen, ezekben az években pedig különösen elzárt szerzetesi életet.

A hatalmas hagyatékból a Fortepanba beválogatott képeken láthatjuk Sopron régi arcát, a ma is ismerős épületeket, utcákat úgy, ahogy annak idején eleink, köztük maga Rados Tamás is látták. Láthatjuk a pannonhalmi képek egy részét, Rados Tamás szerzetestársait, az apátság alatt elterülő faluban dolgozó szatmári irgalmasrendi apácákat, sőt egy képen magát Rados atyát is, amint pannonhalmi szobájának hatalmas foteljében ül könyvszekrénye előtt, íróasztala mellett; kezében cigarettát tart, szemüvege mögül tiszta, nyílt tekintet néz szembe a kép nézőjével.

rados_001.jpg

És persze láthatjuk mindenekelőtt azokat a képeket, amelyeket azokról készített, akik egész életében olyannyira fontosak voltak neki. A szüleiről készülteket a soproni lakás erkélyén, meg azokat, amelyeket húgáról, Gizelláról és annak férjéről, a háborús években természetesen mundérba bújtatott T. Sándor erdőmérnökről (később a soproni egyetem talajtan tanszékének lett adjunktusa) 40424.jpgés gyermekeikről, az 1938-ban született, de 1946-ban, nyolc éves korában meghalt Sándorkáról, a napvilágot 1940-ben meglátó Piroskáról, a négy évvel fiatalabb Máriáról és a béke első évében született Gizelláról készített. És talán nemcsak a biztosnak látszó menedék volt az oka, de a családi összetartás jele az is, hogy a nagy világégés magyarországi viharai közepette a Bátaszékről elmenekülni kényszerülő Rados Gizella férjével és gyermekeivel, és persze sok más földönfutóval együtt éppen Pannonhalmán, az apátságban, szó szerint is „Tamás testvér” és szerzetestársai védőszárnya alatt vészelte át a világháború utolsó heteit. Amikor a bevonuló orosz katonák megtalálják T. Sándor levetett katonaruháját és átkutatják érte az apátságot, sógora az, aki egy gyóntatószékbe bújtatva megmenti őt. Később az erdőmérnök sokpecsétes igazolást is kap a rendtől – egy fényképpel ellátott, cirill betűkkel írtat egyenesen az akkori főapát, „Chrysostomus Kelemen” nevével ellátva –, miszerint ő erdőőrként az apátság központi számvevőségének a tagja.

Hogy Rados Tamás fényképei művészi szempontból mekkora értéket képviselnek, azt nyilván a szakértők dolga elemezni. Hogy kortörténeti érdekességük, mint persze szinte minden régi fényképnek van, az nem vitatható.

Persze ezeknek a képeknek a kapcsán még rengeteg, egyelőre meg nem válaszolható kérdés is felmerül. Nem tudni például, hogy vajon mennyire csak magának készít emlékképeket, vagy mennyire szánja a felvételeket egyszer talán majd mások szeme elé is kerülő dokumentumoknak?

rados_003.jpgAz azonban még ennél is érdekesebb kérdés, hogy vajon miért szakad meg a fényképek sora 1947/48 táján (hiszen például éppen a képek „fellelőjéről”, a T. család 1949-ben született legifjabb tagjáról már egyetlen felvétel sem készült)? Talán csak az addigra már „elavulttá” vált, jó tizenöt éves masina kora, állapota miatt nem vette többé kezébe a gépet Rados Tamás? Netán nem kapott volna többé filmet a Zeiss Ikonba, új, korszerűbb gépre pedig nem volt pénze? Vagy sokkal inkább a kor, a „fordulat éve” szellemében kellene keresni az okokat? Abban, hogy ezekben az időkben nyilván nemigen volt a rendszernek tetsző látvány egy fényképező szerzetes, és hogy a „húr feszítése” sem igen látszott érdemesnek? Hiszen azt ma már jól tudjuk, hogy Pannonhalmán ezekben az időkben nemegyszer tartottak házkutatást, ami miatt ő maga sem a szobájában, hanem az épület egyéb helyein eldugva tartotta bizonyos feljegyzéseit. De azt is tudjuk, hogy 1956 őszén, amikor a forradalom napjaiban a győri rendőrség épületéből a felkelők kidobálták az utcára az ott talált papírokat, azok között a városban járó pannonhalmiak Rados atya jó néhány levelére is rábukkantak. És még évekkel később, 1960-ban is, amikor január közepén újra ellátogat Sopronba a szeretteihez, naplójegyzeteiben Rados Tamás arról ír, hogy mennyire örül, hogy mostantól az ötnapos családi látogatás alkalmával már elegendő, ha szülővárosában csak a határrendészetnél jelentkezik be, mivel az új, éppen akkor bevezetett „enyhítő” rendelkezések szerint a rendőrségen ugyanezt már nem kell megtennie. Egy évvel később viszont tehetetlen szomorúság süt a soraiból, amikor azt a tortúrát veti papírra, ahogyan az édesanyja halálhírét közlő táviratra Győrben fél nap alatt sikerül csak határsáv-engedélyt kapnia, hogy hazasiethessen a halottas ágyhoz. A megváltozott helyzetből adódó befelé fordulás jelképe az a tény is, hogy rados_160.jpgRados Tamás ezekben az években a sokkal magányosabb foglalatosságot igénylő bélyeggyűjtést választja hobbijául. Jelentős gyűjteménye volt Szűz Máriát ábrázoló bélyegekből, ezt azonban később segítségképpen elküldte egy éppen szükséget szenvedő volt apácának, hogy az a gyűjteményt pénzzé tehesse.

Aztán van itt még egy izgalmas kérdés a negatívokkal kapcsolatban: az tudniillik, hogy vajon hogyan is kerültek ezek Pannonhalmáról Rados Tamás Sopronban élő testvéréhez, Gizellához, ahonnan aztán az ő halála előtt két évvel, a soproni lakás felszámolása nyomán abba a bizonyos gödöllői íróasztalfiókba jutottak? Vajon ő maga döntött-e úgy valamikor, hogy ezeknek a régi, jórészt családi képeknek az eredetije legyen inkább a család, a rajtuk szereplők birtokában? De ha ez így is történt, akkor meg az a kérdés merül fel, hogy vajon miért és hogyan került Sopronba az az album is, amelyben a feliratok szerint eredetileg pannonhalmi szerzetesek képei sorakoztak?

Kérdések, amelyekre további kutatásoknak kellene válasz adniuk. Addig meg egyelőre itt vannak a képek. A kérdések és válaszok nélkül, önmagukban is érdekes, szép képek. Egy egykor Sopronban született néhai pannonhalmi szerzetes újra felfedezett képei. Amelyek talán éppen most, itt, a Fortepanon kezdik meg második életüket.

Szerző: ForteBlog  2013.08.14. 16:54 Szólj hozzá!

Kedves Barátaink!

Van abban valami érthetetlen, hogy ismeretlen emberek képeket küldenek nekünk CD-ken, vagy besétálnak hozzánk táskájukban egy fotóalbummal – és nem kérnek semmit. Nem szeretnének beleszólni a válogatásba, nem írnak dühös leveleket, ha elrontunk valamit, vagy kimarad egy-egy (olykor ötven-száz) fotójuk és ami a legfurcsább, nem kérnek pénzt a képeikért. Miért történhet ez? És meddig lesz ez így?

A Fortepan életében (ami egyszerre a mi életünk is), a legizgalmasabb pillanatok az új képek publikálásához köthetők. Hirtelen előugrik több ezer arc, utcasarok, templomtorony, amikből egyet-egyet valaki felismer. Jé, ez az én sulim. Bringám. Nővérem. Szeretnénk, ha megírnák ezeket a felismeréseket, egyrészt mert örömet szereznek velük (nekünk biztos), másrészt, mert ezekből az apróságokból áll össze a képek mögötti világ. Gondolataikat megoszthatják velünk a Fortepan Fórumán.

2300 kép. Brr. Ez most tényleg sok, napok óta mást sem csinálunk, mint próbálunk évszámokat írni a fotók mellé, sok hibával persze. 36 szerző/adományozó képeiből válogathattunk, akik rég nem látott sokféleségben dokumentálták a XX. századot. Kicsit olyan lett ez az új anyag, mint egy fél Fortepan. Három évvel ezelőtt 5000 képpel indult el a honlap, milyen soknak tűnt akkor! Azóta rájöttünk, valójában nem láttunk még semmit. Mintha minden új albumra, vagy filmesdobozra az lenne írva: na jó, gyere, mutatok neked valamit. Ilyen ez a 2300 kép is, tegnap még azt hittük, nincsenek is meg, mától pedig mindannyiunké.

Sok mindent szeretnénk mondani az új képekről, szerzőkről, gyűjteményekről, de nyár van, és a szerkesztőtársak szerint úgysem olvas minket senki. Ezért arra gondoltunk, hogy augusztus végétől egy többrészes sorozatban írunk majd a Fortepan Blogra, és néhány interjút is tervezünk az adományozókkal. Addig pedig, Moholy-Naggyal szólva, “mindenki meglőheti a maga képét”.

De nem fejezhetjük be anélkül, hogy ne köszönnénk meg a képek szerzőinek/tulajdonosainak, hogy részt vesznek ebben a kirakós játékban. Íme, ők azok, akik összerakták nekünk ezt a fél Fortepan-t:  Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, Anonime, Baráth Endre, Bejczy Sándor, Borbás János, Csermely Károly, Csorba Dániel, Ember Károly dr., Bettina Fabos, Gergely János, Hangosfilm, Hídvégi Zoltán, Jankó Attila, Juli, Jurányi Attila, Kafka Éva, Körmendy Pál, Magyar Zsidó Levéltár, Máté Zsuzsanna, Négyesi Pál, Ongrádi Melinda, Pálinkás Zsolt, Pálinkás Barnabás, Pesti Brúnó, Pohl Pálma, Rados Tamás OSB, Simon Tibor, SK, Storymap.hu, Székely Péter, Szent-Istvány Dezső, Tarbay Júlia, Tari Örs, Urbán Tamás, Varga János, Zichy.

És akik önkéntes munkával szkennelték a képeket (igazából nekik nem így kéne megköszönni a több száz óra munkát): Aradi Alice, Kurutz Márton, Pálinkás Zsolt és Varga János.

Barátsággal: Szepessy Ákos, Tamási Miklós és egy férfi, aki tudja hol a helye

41341.jpg

Szerző: ForteBlog  2013.08.10. 01:10 1 komment

Örömmel jelentjük, hogy az elmúlt héten múzeumi letétbe került az a Fortepanon tavaly közölt 100 éves sztereófénykép-gyűjtemény, amit Schoch Frigyes vállalkozó készített a 19. és 20. század fordulóján. A 670 darabos gyűjtemény a Fortepan második születésnapján került ki a szájtra és büszkén mondhatjuk, hogy a fórumos megfejtőkön kívül a sajtó is bőszen csemegézett az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó, 3D-ben rögzített pillanataiból, és adott hírt a szenzációs lelet létezéséről.
01.jpgA szokatlan technikájú és korú képsorozat sokakat meg is ihletett. Íme egy panorámakép, amelyet egyik felhasználónk több különálló felvételből állított össze. (A kép letöltve nagyobb méretben is elérhető!)

IMG_2805.JPGHogy a szenzáció kifejezés szakmai szempontból is megalapozott, az hamarosan kiderült, amikor ellátogattunk a legnagyobb történeti fotógyűjteményünknek otthont adó, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába. Az e területre szakosodott muzeológustól megtudtuk, hogy ez a hagyaték mennyiségében mindenképpen, de talán dokumentumértékében is messze felülmúlja azokat, amiket az állami közgyűjtemény korábban őrzött. Megindítottunk hát egy hivatalos folyamatot, melynek eredményeképpen a képek eredeti hordozói, az üveglemezek arra a helyre kerültek, amely erre a legméltóbb: a Magyar Nemzeti Múzeumba. Június 22-én történt az ünnepélyes átadás, amin Schoch Frigyes unokája, Ruszák István már nem vehetett részt, csak özvegye és lánya, IMG_2804.JPGakik nagy örömmel látták a muzeológusok, Dr. Lengyel Beatrix főosztályvezető és a sztereófényképekre szakosodott szakértő, Bognár Katalin lelkesedését. Természetesen a Fortepan is jelen volt az ünnepélyes aktusnál. A Nemzeti Múzeum köszönetét örömmel és büszkeséggel be is „zsebeltük” és azonnal meg is osztjuk a sok megfejtővel, akik a Schoch képek szerteágazó helyszíneit hihetetlen lelkesedéssel fejtették meg a fórumon. Ezeket az értékes információkat most már a Történeti Fényképtár is nagy haszonnal fogja az üveglemezek metaadataként felhasználni és adatbázisában rögzíteni.

A szerződés értelmében ötévente fogják majd a Múzeum vezetői a külföldön élő örökösökkel meghosszabbítani a letétet, ami, ha más rendelkezés időközben nem történik, nem változtat azon az állapoton, hogy az értékes üveglemezek a Nemzeti Múzeum klimatizált raktáraiban vannak a legnagyobb biztonságban.

IMG_2792.JPG

Szerző: ForteBlog  2013.06.26. 16:07 2 komment

Nagy Gyula a Forradalom alatt készített fotóriporteri munkájáról és a képek csodával határos megmeneküléséről korábban már szóltunk, és megemlítettük, hogy az 560 darabos riportsorozat a magyar főváros számtalan, eddig nem is azonosított helyszínén készült. A szóban forgó felvételek, amelyek a Fortepan oldalán a 40295, 40296, 40181 és 40182 hívószóra külön is elérhetők, a IX. kerületben, a Ferenc körút 38-as számú háza előtt készültek. 40295.jpgA helyszínt könnyű ellenőrizni akár egy kattintással is, hiszen a Street view alkalmazással könnyen megtalálható, és jól kivehető a ház minden részlete is. Például az, hogy az épület hatalmas belövését a forradalmat követően sikerült teljesen helyrehozni. Pedig az archív képeken jól látható, mekkora kár keletkezett több lakásban is, nyilván annak a lövésnek eredményeképpen, amit a szemközti Tűzoltó utcából adott le egy vélhetően nagyobb páncélos. 1956. Forradalom. Becsapódás.jpgA kegyetlen és látványos megtorlás, melynek során a keresztutcákból egyszerűen belelőttek a szemközti házakba, a pszichikai hadviselés egyik formája volt a forradalom napjaiban. Sok pesti bérház esett ennek áldozatául, többek között ez is. Nem csoda hát, hogy megakadt rajta egyik hűséges látogatónk szeme, akinek eszébe jutott, hogy nagyszülei fényképhagyatékában is talált valami ilyesmit, pontosabban éppen ezt a házat. A négy képből álló sorozat, amelyből az egyiken a Ferenc körúti ház látható, egy könyvből csúszott ki a hagyaték rendezése során. "Soha nem beszéltek róla nekem és a családon belül tabu téma maradt, pedig már 46 éves vagyok és 2008-ban mikor elhunyt akkor sem voltam kisgyerek. Meglepődve és büszkén olvastam a fényképek hátoldalán nagymamám keze írásával a forradalom szót és a dátumot" - írja Vasszi Gábor, aki meg is osztotta velünk a képeket. Köszönet érte!

Reméljük, ennek kapcsán, vagy "csak úgy" még sok ilyen apró kis mozaikkő előkerül majd, amelyből még teljesebben rakható ki az 1956-os magyar forradalom hatalmas pannója.

Szerző: ForteBlog  2013.06.21. 15:32 Szólj hozzá!

Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 55. évfordulóján, egy 560 felvételből álló fotóriport közlésével a forradalomra szeretnénk emlékezni. A fényképek szerzője Nagy Gyula. Ha valaki nem is olvassa végig ezt az írást, a nevet tessék megjegyezni! Ilyen heroikus alapossággal ugyanis kevesen dokumentálták a forradalom budapesti eseményeit, helyszíneit, szereplőit.

Nagy Gyula 1956-ban (és utána egészen 1989-ig) a MÁV Tervezőintézetnél dolgozott, kezdetben mint statikus segédtervező, később mint műszaki fényképész és fotólabor vezető. De ami talán ennél fontosabb: szenvedélyes amatőr fotós volt, akit – barátai jellemzésével – ritkán lehetett csak egy fényképezőgéppel látni. Legtöbbször ugyanis kettővel járt, ahogy a forradalom napjaiban is tette, egy hivatali és egy saját géppel fotózott.

04.jpgA Fortepant lassan három éve szerkesztve, sokezer fénykép megfordul az asztalunkon, mégis időnként földbe gyökerezett lábbal állunk és nem értjük, amit látunk. Ez történt akkor is, amikor Nagy Gyula családjától megkaptuk azt a negyven tekercs kisfilmet (több mint 1000 felvétel!), amiket szerzőnk ‘56 őszén készített és amik nem csak az 1957 júniusi házkutatást élték túl, de a végtelennek tűnő Kádár-korszakot is. Itt tehát nem a jellegzetesnek mondható amatőr tudósítóval van dolgunk, aki néhány képen megörökítette az utcai harcok nyomait, hanem egy tudatosan dokumentáló, helyenként fotóriporteri tehetséggel tudósító, megszállott fotóssal.

Nagy Gyula október 24-e reggelétől december elejéig sokszáz órát töltött az utcákon és – érdemes lenne kiszámolni – legalább száz kilométert gyalogolt. (Olyan periférikus helyekre is eljutott kamerájával, mint az Osztyapenko szobor, vagy a Farkasréti temető.) De a hosszú napok - akkori feleségének elmondása szerint - nem az utcán értek véget. Az elkészült filmeket még aznap a fürdőszobában elő is hívta, így teremtve meg a felvételek biztonságát.

08.jpgEnnek az alaposságnak köszönhetően elmondhatjuk, hogy minőségileg is páratlan dokumentációval van dolgunk. Nagy Gyula éles, szépen fotografált képein megelevenednek előttünk a résztvevők, tüntetők és fegyveresek, suhancok és joviális polgárok, kenyérért sorban álló vagy hőseiket gyászoló asszonyok, munkás, paraszt, értelmiségi - mondhatnánk, ha mondana még ilyesmit valaki.

A családi hagyatékban nem csak a negatívok maradtak fenn, de egy különleges Megbízólevél is. Eszerint 1956 november másodikán Király Béla, a Nemzetőrség főparancsnoka megbízza Nagy Gyula (bajtársat), hogy készítsen felvételeket a Nemzetőrség munkájáról. Hogy kinek volt fontosabb e papiros, Nagy Gyulának, akinek ez a szabad mozgást biztosította, vagy Király Bélának, aki az élet normalizálódását szerette volna dokumentáltatni hősünkkel, ma már nehezen dönthető el. Ami biztos: két nappal később, a szovjet támadás megindulása után az egész gondolat értelmét vesztette. Az 56-os történet legtöbb szereplője pincékben, nagykövetségeken, fogságban, vagy tüzelőállásban találta magát. Nagy Gyula történetesen belvárosi házuk légópincéjében. Meg fognak lepődni: ott is fotózott! Ahogy dokumentálta a forradalom utolsó nyilvános demonstrációját, a december 4-i Nőtüntetést is a Hősök terén, majd másnap a Kálvin téren fekete zászlókkal gyülekezőket, ezeket már rejtve, kabát alól, lépcsőházi ablakokból. (Apró megjegyzés: ez a ma ismert egyetlen fotósorozat a két tüntetésről)!

28.jpgA mi XX századunkról az is tudható, hogy a képek élete sokszor nem a családi albumokban ér véget. Nagy Gyula képei még albumokba sem kerültek, hisz mire lenagyíthatta volna a fotókat, ez már életveszélyes vállalkozásnak számított. A forradalom ügye melletti elkötelezettsége azonban újabb akcióba sodorta szerzőnket. Egy barátján keresztül kapcsolatba került Teuchert József filmgyári gyártásvezetővel, akinek november-decemberben papírkép- és negatív másolatokat készített. Mindketten hittek abban, hogy a dokumentációkat meg kell ismertetni, Nagy Imre szavaival élve: “Magyarország népével és a világ közvéleményével”.

Nagy Gyulát 1957 június elsején (a Teuchert ügy nyomozásához kapcsolódóan) munkahelyén letartóztatták. Lakásán házkutatást tartottak, ahonnan többszáz tételben foglaltak le fényképeket, filmeket, negatívokat, kamerákat és laborfelszereléseket. A családtagok elmondása szerint a csodával határos, hogy épp a saját negatívjait nem találták meg. Így a kihallgatáson bevált Nagy Gyula stratégiája, miszerint valóban készített Teuchertnak nagyításokat, mint laboráns, de ő maga október 24-e és november első hete között otthon tartózkodott. A kihallgatóknak ennyi elég volt, ők elsősorban a Filmgyári történéseket akarták föltárni, így Nagy Gyulát pár nappal később elengedték. A negatívok ezalatt már egy megbízható szomszéd lakásában rejtőztek. Aztán rejtőztek újra otthon, majd rejtőztek a költözések során és rejtőztek végig a Kádár-korszakban, anélkül, hogy valaha is papírmásolatok készültek volna róluk. A több mint 1000 felvétel történetében az utolsó fordulat 1989 végén következett be, amikor Nagy Gyula úgy érezte, itt az ideje közgyűjteményben elhelyezni a képeket. Saját fürdőszobai laborjában csaknem minden képről papírnagyítást készített, melyek a Kiscelli Múzeum gyűjteményébe kerültek. Az átadás után pár héttel, Nagy Gyula 67 évesen meghalt.

02.jpgÉs most itt állnak a képek Önök előtt, az eredeti teljes negatív anyag digitalizált változatában. Emlékezésül Nagy Imrére és társaira, és minden áldozatra, akik ebben a forgatagban vesztek el, a Károlyi kert és a Bakáts-tér halottaira, az összeégett és mésszel leöntött szovjet harckocsizókra, a Köztársaság-tér őrületében elpusztultakra, és a Corvin mozi padlója alá temetettekre.

nagy.gyula.jpgA Fortepanhoz került fotók szerzőiről általában keveset tudunk, így a hozzátartozóknak ritkán lehet köszönetet mondani. Nagy Gyula hagyatékának esetében azonban van kinek és van miért. Szeretnénk megköszönni a családnak, hogy nem csak a felvételeket juttatták el hozzánk, de a fotók keletkezéstörténetét is minden formában segítettek föltárni, hogy ne csak a képek álljanak Önök előtt, de a szerzőt, Nagy Gyulát is megidézhessük a Fortepan oldalán.

Köszönettel tartozunk még Pálinkás Zsoltnak, aki önzetlen munkával digitalizálta a felvételeket, Révész Béla történésznek, aki a vonatkozó iratok felkutatásában segített, Varga János történésznek, aki sokat segített a képek csoportosításában és Demeter Zsuzsanna, Jalsovszky Katalin muzeológusoknak, akik egy 2006-os tanulmányban megpróbálták feltárni Nagy Gyula múzeumi és levéltári hagyatékát.

Barátsággal:

Szepessy Ákos, Tamási Miklós

 

Szerző: ForteBlog  2013.06.14. 09:31 14 komment · 1 trackback

Kedves Jelentkezők!

Igazán megható volt a mai nap: 24 óra leforgása alatt összesen nyolcvanan (!) jelentkeztek nálunk emailen, hogy kedvük lenne önkéntes munkában szkennelni. Bevallom, hogy ezt egyikünk sem gondolta volna, köszönjük! Így aztán nehéz a döntés, kit, kiket kérjünk meg a konkrét munkára?

Amíg töprengünk (nem igazán tudom, hogy milyen szempontok alapján), addig hadd osszam meg egy gondolatomat mindannyiukkal. Többen jelezték, hogy éppen a közelmúltban szkennelték családjuk régi képeit, vagy olyan munkahelyen, társaságban dolgoznak, ahol archív fényképek is felbukkannak. Adódik a merész kérdés, nincs-e lehetőség arra, hogy a szóban forgó képek a Fortepanon is láthatóvá váljanak? Vagyis arra biztatunk mindenkit, hogy ha ilyen fényképarchívumot, fotótárat látnak, vagy ilyenről tudnak, kérjük jelezzék nekünk és mi felkeressük a fényképek tulajdonosait! Így nem csak a szkenneléssel, de a fotók felkutatásával is nagyban segíthetik a Fortepan múltmentő munkáját. Tehát még egyszer a tegnapi felhívásunk mai átiratban: keresünk olyan önkénteseket, akik felkutatnak és szkennelnek archív fotókat a közös XX. századunkból. Mit gondolnak?

Üdvözlettel: Tamási Miklós

04 másolata.jpg

Szerző: ForteBlog  2013.06.03. 23:54 Szólj hozzá!

Kedves Barátaink!

A Fortepan az utóbbi hetekben több magángyűjteményt és fotóhagyatékot is kapott digitalizálásra, ami nagy öröm. Úgy tűnik azonban, hogy a jelenlegi párfős társaságunk nem győzi a munkát, ezért szeretnénk új önkéntesekre lelni. Vagyis ez egy álláshírdetés: állás és fizetés nélkül.

Keresünk olyan jelentkezőket, akiknek van kedvük és lehetőségük otthon papírképeket, albumokat szkennelni. Mivel a Fortepan egy non-profit vállalkozás, ezért cserébe mást nem tudunk nyújtani, mint a látás/emlékezés/ábrándozás örömét. Jelentkezni a fortepan@fortepan.hu emailcímen lehet. (Előnyt jelent, ha a jelentkezőnek saját szkennere van).

Üdvözlettel: Tamási Miklós

lead.jpg

Szerző: ForteBlog  2013.06.02. 21:56 18 komment

Kedves Barátaink!

Ismét egy különszámmal jelentkezik a Fortepan és ismét egy eddig ismeretlen, szerzői anyagot szeretnénk megosztani Önökkel. A Schoch Frigyes fotók őszi premierje után, ezúttal Kovács Márton Ernő hagyatékából válogattunk.

Ha valaki beüti a Google keresőjébe ezt a nevet, egyetlen találatot kap. A Magyar Dolgozók Pártjának 1950. márciusi jegyzőkönyvét, ahol Kovács Márton Ernővel kapcsolatban “káderjavaslatot fogadtak el”. Ez a javaslat – bármi volt is – úgy tűnik KME fotóriporteri pályafutásának végét jelentette. A kölcsönkapott 2000 fotónegatív kocka utolsó darabjai ugyanis 1950. februárjában készültek. A fotós pályafutás kezdetét már nehezebb meghatároznunk. A honlapon látható első sorozat (Mály Gerő színész otthonában) legkésőbb 1946-ban készülhetett, mert a riportalany még azévben emigrált. A bizonytalanságot pedig az okozhatja, hogy a róla tudósító riport a 814-es sorszámot kapta. (Vagyis 813 negatívtekercs még valahol lappang.) Itt tehát szűk 4 év riporteri anyagával van dolgunk, de micsoda 4 évről van szó! A sematikus, kiábrándító és életveszélyes Rákosi korszak előtti, szellemileg és politikailag pezsgő koalíciós évekről. Mindez tetten érhető még akkor is, ha KME eredendően sportriporterként és láthatóan kommunista szimpatizánsként tudósította a sajtót. (Vajon hol jelentek meg a képei? Rejtély ez is.)

A mostantól publikus 730 kép közel kétharmada sportfotó. De micsoda sportolókkal! Szabó László sakknagymester, Gyarmati Olga atléta, a magyar gyeplabda válogatott, motorversenyzők a Hősök terén, Papp Laci, mint autószerelő, úszók, és teniszezők sora: és mindez csak felvezetés a magyar futball klasszikusaihoz, Kocsishoz, Cziborhoz, Puskáshoz. És ha a sport néhányakat eltántorít a fotók böngészésétől, vigasztalásul néhány téma a másik egyharmadból: népi kollégisták, rizstermesztés, bábszínház, hajógyártás, tavaszi divat, MÁVAG-traktor, választások, artisták és hegesztők, Kmetty János, Szepesi György és Rákosiné (utóbbi felismeréséért ajándék nyerhető).

Kovács Márton Ernő fotóhagyatékának megmentése két barátunknak köszönhető. Kincses Károlynak, aki megőrizte és megosztotta velünk a negatívokat és Németh Tamásnak, aki digitalizálta a felvételeket. A nevükben is szeretnénk kérni, ha bárki bármit tud KME személyéről, vagy a lappangó 813 tekercsről, jelentkezzen! Ez a 4 év talán csak a történet vége. Hátha megmaradt az eleje is.

Barátsággal: Szepessy Ákos, Tamási Miklós és a cipőgyári dolgozók szabad szakszervezetének kultúrfelelőse.

33151.jpg

Szerző: ForteBlog  2013.05.01. 21:52 1 komment

Címkék: budapest fotó sport történelem kommunizmus fotóblog fortepan fénykép politikatörténet XX. század koalíciós évek

Kedves Barátaink!

A sokakat meglepő (és sokakat megterhelő) lakótelepes VÁTI különszám után, ismét “hagyományos” Fortepan anyaggal jelentkezünk. Vagyis 1400 kép segítségével végigszánkázunk a XX. századon.

Néhány cím a tartalomból:

Kozma János: Szegedi városképek a negyvenes évekből

Székely Márton: Etyeki szüret a századfordulón

Military Museum of New England + Ungváry Krisztián: A szétlőtt Budapest

Pálinkás Zsolt: Honismereti túrák a hatvanas években + Szent Jobb körmenet 1938-ból

Gábor László: Komárom felvonul – tavaszi riportok a süllyedő szocializmusból

Papp István + Pesti Srác2: A szétlőtt Budapest, II. rész. 1956

Saly Noémi: Mici (néni) Párizsban

VÁTI: Újabb 260 felejthetetlen városkép

Indóház: Egy Ganz motorvonat útja Bulgáriába

Pesti Brúnó: Budapest fotólapokon

Fodor István + GGAABBOO: Két fantasztikus régifotó-gyűjtemény

Emellett több száz családi pillanatkép és talált fotó Anderle Lajosné, Baráth Endre, Bartók István, Bejczy Sándor, Beyer Norbert, Bindorfer Ferenc, Buzás Tamás, Déri György, Éles Andrásné, Fehérvári József, Fekete László Gyula, Galagonya, Gyöngyi, Jurányi Attila, Kováts Lajos, a Library of Congress, Nyárádi Gábor, Pétek Edit, Scheidl Antal, Szabó Ferencné, Szilágyi Csaba, Tóth Ágnes, Tripolszki Dalibor, Várkonyi Benedek és Zágonyi Zsuzsanna gyűjteményéből.

És akik kitartóan segítenek (szkennelni, válogatni, szerkeszteni, írni/olvasni): Aradi Alice, Borovi Dániel, Gál László, Németh Tamás, Pálinkás Zsolt, Simon Gyula, Vári Tibor.

Hát így. Mit szabad még adnunk?

Húsvéti üdvözlettel: Szepessy Ákos, Tamási Miklós + 6 bajusz, 4 szivar és 11 zakózseb.

32107.jpg

Szerző: ForteBlog  2013.03.31. 11:49 Szólj hozzá!

Címkék: foto történelem fortepan fénykép várostörténet

Kedves Barátaink!

Ahogy előző hírlevünkben már jeleztük, ezúttal rendhagyó különszámmal jelentkezik a Fortepan. Tavaly ősszel lehetőséget kaptunk a VÁTI Építésügyi Dokumentációs és Információs Központtól, hogy válogassunk a Tervtár fotóanyagaiból. (a VÁTI történetéről bővebben itt olvashat: http://www.vati.hu/files/sharedUploads/docs/FVR/2000_08_szam.pdf ) A munka mostanáig tartott. 1200 képet válogattunk ki a gyűjteményből, amik most mind, időrendbe fűzve elindulnak világhódító útjukra. http://www.fortepan.hu/?view=new&lang=hu

Valami olyasmivel van itt dolgunk, amire kevés e néhány mondatos ajánló. Ami biztos: semmihez sem hasonlítható fotósorozat született, leginkább utcákból és házakból. A létező szocializmus terei, az állami építőipar alkotta lakótelepek, városrehabilitáció, könnyűszerkezet, át- és beépítés, paneltechnológia. Grundok, szobrok, városrészek. Panorámaképek, műemlékek, óvodák. Egynyári virágok, letaposott fű. Az építészet iránt érdeklődőknek kötelező, mindenki másnak - már csak a tisztánlátás miatt is - ajánlott.

Ez a különszám a VÁTI fényképészeinek köszönhető. Nem ismerjük őket, de szeretnénk, ha nem maradnának névtelenek. Ők másztak föl a toronyházakba, cipelték az állványt és a kamerákat, fagyoskodtak a Moszkvics hátsó ülésén, laborálták a fantasztikus színes negatívokat. Ez a különszám a VÁTI Dokumentációs Központ és igazgatója, Rudan Pál nyitottságának és folyamatos együttműködésének köszönhető. Ez a különszám Aradi Alice-nak köszönhető, aki hónapokon át digitalizált és javítgatta a katalógust. Így fordulhat elő, hogy ezúttal nem csak a fotókat, de a településneveket is meg tudjuk adni.

Barátsággal: Szepessy Ákos, Tamási Miklós és a kissrác a Széchenyi téren

pecs.jpg

Szerző: ForteBlog  2013.01.27. 19:58 Szólj hozzá!

Kedves Barátaink!

Arra gondoltunk, hogy Karácsonyra mi is küldünk ajándékot. Mi mást, mint pár fényképet a múltból.  A Fortepan 1200 friss képe egy különös séta a XX. században, 18 adományozó felvételeiből, családi archívjaiból, gyűjteményéből válogatva. Művelődéstörténeti szempontból a legizgalmasabb a Cholnoky család hagyatéka, benne 170, Cholnoky Jenő földrajztudósról és családjáról készült felvétellel. Darabszámra kevesebb, de hasonlóan különleges Makkai Sándor református püspök családi anyaga, amit az életművét feldolgozó Egyesület ajánlott föl. Örömmel vettük, hogy ismét jelentkezett egy közgyűjtemény - a Dunakeszi Városi Könyvtár - ahonnan a Petanovics család, jórészt a 30-as évek lovaséletét dokumentáló képeit kaptuk. Technikatörténeti okokból is különlegesek Krepsz Zoltán első világháborús fotói és Csőke József filmoperatőr sorozatai. Személyes öröm, hogy a (mostoha) 80-as évekből is kaptunk izgalmas fényképeket. Jankó Attila a szegedi egyetemi ifjúság táboraiba és az 1981-es (ellenálló) Varsóba kalauzol el minket. Darabszámra is jelentős erdélyi sorozatokat kaptunk Németh Tamástól és ismét vannak sztereo fotóink, életképeink, ezúttal Wirthmann Juliannától. Több, a két háború közötti családi albummal kerestek meg minket, így újabb utazások, nyaralások, hétvégék elevenednek meg Gál László, Pétek Edit, Szávoszt-Vass Dániel, Székely Márton, vagy Varga László lapjairól. Végül álljanak itt már-már állandó adományozóink nevei: Baráth Endre, Jurányi Attila, Négyesi Pál, Urbán Tamás és Wein Sarolta időről-időre jelentkezik nálunk fényképekkel, egyre tekintélyesebb saját archívumot építve a Fortepan-on.

A Fortepan továbbra is szívesen fogad fotóhagyatékokat szerzőktől, örökösöktől, vagy intézményektől, bármilyen formátumban. A következő új képekre nem kell sokat várni, január végén a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet fotóarchívumából szeretnénk közölni egy Fortepan különszámot, amit tudni akarsz a lakótelepekről, de sosem merted megkérdezni alcímmel.

Szeretnénk néhány személyes hírt is megosztani Önökkel. Mint sokan tudhatják, a Fortepan fotóihoz tartozó képaláírásokat a Fórum olvasóinak “megfejtéseiből” állítjuk össze. Hogy ezek a leírások egyre részletesebbek és pontosabbak az a négy szerkesztőnek köszönhető: Borovi Dániel, Gál László, Simon Gyula és Vári Tibor kitartó alapossággal és türelemmel szerkeszti az adatokat. Az elmúlt évben többen is segítették a Fortepant önkéntes munkával (szkenneléssel, ötletekkel, beszélgetésekkel.) Aradi Alicenak, Kurutz Mártonnak, Lajtai Lászlónak és Németh Tamásnak külön is szeretnénk megköszönni, hogy mellénk/mögénk/elénk álltak.

Egy fontos adósságról is be kell számolnunk, ez a képek leírásához kapcsolódó kulcsszavazás elszabotálása. Sajnos egyenlőre nem volt (se anyagi, se szellemi) kapacitásunk elkezdeni ezt a munkát, pedig jó lenne. Cserébe a kulcsszavak és a jobb kereső helyett is fotókat adunk: másolni, nyomtatni, küldeni, tapétának és könyvborítónak, mások emlékeit emlékbe.

 

Boldog Karácsonyt!

Szepessy Ákos, Tamási Miklós és további 6 sétapartner

seta.jpg

Szerző: ForteBlog  2012.12.19. 17:14 Szólj hozzá!

lespola.jpgAlighogy publikáltuk augusztusban az eredetileg térhatású sztereó-változatban  készült Schoch-fotóhagyatékot, máris jelentkezett szerkesztőségünkben „Lespola”, aki elkészítette az összes fénykép anaglif-változatát, melynek megtekintéséhez speciális vörös-ciáűn szemüvegre van szükség. Aprólékosan végzett munkájának eredményét meg is mutatta és kérésünkre be is számolt a részéletekről. Már az első beszélgetés után kiderült, hogy nem mindennapi feladatra vállalkozott, mégis könnyűnek ítélte ezt a munkát. Gyuris Tiborral egy óbudai étterem teraszán találkoztunk, ahol amúgy hivatása szerinti munkáját végzi estéről-estére, ugyanis bárzongorista.

-         Mikor kezdődik a műsora?

-         Csak az esti órákban, amikor kezd már megtelni az étterem vacsorázókkal. Sajnos kezd kihalni ez a műfaj is, azt hiszem ezt is lassan teljesen kikoptatja a gépzene vagy a kereskedelmi rádiók adásfolyama. Pedig kár érte, egészen más, amikor élőben szólnak a régi magyar slágerek és persze a világslágerek is, ami bevallom régi kedvenc műfajom. Innen kölcsönöztem internetes „nicknevem” is, hiszen fiatal koromban a gitár és különösen Les Paul volt az ideálom. Amikor 15 éve az első mailcímemet készítettem, előtte szerettem volna tisztelegni a választott nevemmel, de sajnos minden variációja foglalt volt már. Maradt a Lespola, amit a síkbeli fényképek térhatásúvá tételének fotógalériájánál is használok.

-         Mikor készítette az első képeket és mennyit változott azóta a technológia?

-         Jó három éve, Photoshoppal. Akkor szinte napokat emésztett fel, amíg a nekem is tetsző hatást elértem. Ma már jóval gyorsabban megy, 8-10 óra alatt készen van egy fénykép, és újabban már színes képek „plasztikázásával” is foglalkozom.

-         Pedig az nem egyszerű, hiszen ha jól tudom, az anaglif eljárás lényege éppen a vörös és ciánkék színek elkülönült használatán alapszik.

-         Valóban nem könnyű, de annyi képet alakítottam már át életemben, hogy nem tartottam lehetetlennek és az eredmény végülis igazolta az elképzelésem. Azért az olyan képeket még most is kerülöm, amiben sok a vörös, vagy ha van is, leveszem vagy átalakítom a színtelítettséget. De a fekete-fehér képeknél nincsen probléma, csak arra kell ügyelni, hogy az eredeti kompozíción is meglegyen az előtér-középtér-háttér hármas, hiszen ez adja a képek térhatását. De portrékba is szívesen belevágok, mert nagyon szeretem a régi színészeket és a régi filmeket, bár ez az egyik legnehezebb műfaj.

-         Mi a művelet lényege? Mert ez így a laikus számára fából vaskarikának tűnik, de ha megveszi vagy megrendeli az anaglif szemüveget, a hatás tényleg elképesztő és sokszor hihetetlen is.

-         Pedig egyszerű. Voltaképpen pixelek áthelyezéséről van szó. Először analizálom a képet és a különböző tereket a kontúrvonalak mentén darabokra vágom, ami egy nyári lombos tájkép esetén azért nem kis munka. Ekkor több síkbeli metszet jön létre, amit a pixelek átrendezésével helyezek el a képzeletbeli térbe. Csak nagyfelbontású képpel érdemes nekivágni ilyen feladatnak és türelem és jó szem is kell hozzá. Amikor a Fortepan létrejött, nagyon örültem neki, hogy a nagy felbontások is elérhetők és azonnal munkához is láttam. Az Indafotós gyűjteményemben is sok, eredetileg síkbeli Fortepanos kép szerepel, immár 3D-ben. A Schoch-féle fényképek ennél jóval egyszerűbbek, hiszen ott nem kell szétbontani a tereket, hiszen megvannak az eredeti 3D fényképeken. Ezeknél a képeknél csak az jelent problémát, hogy a képpárok nem egyformán exponáltak, de ezt is könnyű orvosolni. Ezután már csak az anaglif átalakítás van hátra, az meg viszonylag gyorsan megy. Ugyanezt a technológiát alkalmazta egyébként a Nemzeti Múzeum is, amikor Térbe zárt pillanat címmel kiállítást rendezett gyűjteményének sztereóképeiből. Bonyolult lett volna az eredeti kukucskálós technológiákat használni, így inkább mindegyikből megcsinálták az anaglif változatot és a belépőjeggyel együtt mindenkinek a kezébe nyomtak egy vörös-cián papírszemüveget.

-         Pedig az sem nem lehetett kis munka! Vajon meg lehet ebből élni?

-         Sajnos nem. Mindent, amit a weben talál a munkáimból, puszta kedvtelésből készítettem. Eddig egyedül egy ember kért fel néhány munkára Amerikából, csak később derült ki, hogy mire is használja: DVD borítók lettek a munkáimból. Pedig már akkor gyanús lehetett volna, amikor a témát megjelölte, ugyanis animációs filmek fotóit kellett 3D-sítenem, olyanokat, mint a Hupikék törpikék vagy a Pókember.

-         Tulajdonképpen mi az eredeti szakmája a zenélésen kívül?

27651_3d.jpg-         A zenélés sem a szakmám, eredetileg hobbinak indult és ez lett belőle. Autófényezőnek tanultam, majd az Ikarus mátyásföldi üzemébe kerültem az egyedi gyártó gyáregységhez, ahol a buszok karosszériáit fényeztük. 1976-ban mi készítettük az új Volvo buszokat, de azt a buszt is mi csináltuk, amivel aztán az ABBA az első road showkra ment. Két évvel később motoros táviratos postás, majd leveles kézbesítő lettem. Ez a munka 18 éven át tartott, azonban megártott az egészségemnek és a kialakult porckorong sérvem miatt munkát kellett váltanom. Ekkor jött megélhetési ötletként a zenélés, amiből mára már csak az önálló szintetizátoros esti fellépések maradtak, az se mindig. Mivel aránylag ráérek, elkezdtem foglalkozni ezzel az időrabló animációval, hogy lesz-e valaha valami bevételem belőle, még nem tudom.

-         Vajon még hányan űzik ezt a hobbit az országban?

-         Sokan megkerestek már, hogy segítsek nekik, de amikor megtudták, hogy ilyen időigényes, nem kerestek többet. Egy orvosról tudok, aki komolyabban belevágott, de az ő munkáiból csak keveset láttam. Sztereózással és anaglif átalakítással sokan foglalkoznak, de olyanok, akik síkbeli képeket alakítanak át térhatásúvá, csak néhányan vagyunk a világon. Egy holland barátom, Ferry Zijlmans foglalkozik ezzel Európában és újabban kínaiak is jelentkeztek ebben a műfajban. Sajnos ők nem csak az üzleti életben nem ismernek határokat, de itt sem. Nemrégiben olasz anaglifesek szóltak, hogy lopják a képimet és mint saját terméket mutogatják. Azóta logózom a képeimet, de úgy tűnik, hogy ez sem segít, mert egyszerűen levágják. Amerikában viszont többen is dolgoznak síkbeli képek térbelivé átalakításával, de közülük csak kettőt ismerek és amennyire lehet, össze is barátkoztunk a neten. Dan Jacobs az egyik, akinek a technikája azonban némileg más, és Brian Wallace, aki szintén készít olyan két képpáros változatokat, amelyeket ha szemüveg nélkül bandzsítva nézünk, a középen megjelenő kép lesz térhatású. Gyönyörű munkák, érdemes fárasztania a szemét!

3D gifanimation sweets

Időközben egy harmadik változattal, a 3D-s eredeti képpárok animált gif változatával is megkereste szerkesztőségünket egy magyar kísérletező: Hann András megosztotta velünk galériáját is, melyet ígérete szerint folyamatosan fejleszteni fog. Ami eddig elkészült, az itt látható, kíváncsian várjuk a folytatást és köszönjük, hogy e helyütt bemutathatjuk az ő munkáját is!

27654_3d.gif

Szerző: ForteBlog  2012.10.29. 11:54 Szólj hozzá!

Címkék: budapest fotó internet tudomány művészet fotóblog XX. század

Kedves Barátaink!

A nyár végi Schoch Frigyes különszám után, újra “hagyományos” anyaggal jelentkezik a Fortepan. Ezúttal 24 adományozó és a saját gyűjteményünk 1500 felvételét szeretnénk megosztani Önökkel. Biztos lesznek, akik kicsit csalódottan nézik majd az új képeket, mennyi ismeretlen ember, lakás, társaság, ki kíváncsi rájuk? Ami biztos: mi igen. http://www.fortepan.hu/?view=new&lang=hu

Három privát archívumból egy-egy család több évtizedes története is kirajzolódik: Pohl Pálma, Drimbe István és Umann Kornél több száz felvételt ajánlott fel nekünk. Folytatjuk Baráth Endre kőszegi sorozatainak és Mészöly Eleonóra gyönyörű családi albumainak bemutatását. Ismét kaptunk egy fantasztikus sorozatot az 1956-os forradalom napjairól, érdemes végignézni Pesti Srác fotóit. Több régebbi adományozónk újra jelentkezett nálunk, nekik (is) köszönhető, hogy a Fortepan újra megdöbbent, elnémít, vakít, kápráztat, hiteget, megcsal, arcul csap és karon fog. Tessék csodálkozni, ezek is mind mi voltunk egykor!

Barátsággal: ismeretlen Szent Ferenc, a három kutya és a két láthatatlan jó barát: Szepessy Ákos, Tamási Miklós

oszi.jpg

A Fortepan 2012. őszi adományozói: Acsán Zsolt, Baráth Endre, Beták Róbert, Bordács Zoltán, Drimbe István, Éles Andrásné, Fábián Sámuel, Gál Tamás, Geuduschek Tibor, Hirschler András, Horváth Lajos, Jurányi Attila, Kibédi Károly, Kotnyek Antal, Kőrös László, Kurutz Márton, Lukács Zsolt, Major György, Mészöly Eleonóra, Nemzetes Ferenc, Pesti Srác, Pohl Pálma, Saly Noémi és Umann Kornél.

Szerző: ForteBlog  2012.10.09. 12:54 Szólj hozzá!

Filmklasszikusok DVD-kiadásainál a legizgalmasabbak mindig az úgynevezett extrák, vagyis azok a dokumentumfilmek, amelyekből megismerhetjük a forgatás körülményeit vagy bepillanthatunk a színfalak mögé, illetve a kimaradt jelenetek, melyek végül valamilyen oknál fogva nem kerültek be a végleges műbe.

r19_005.jpg

Mivel a Fortepan is egy szerkesztett gyűjtemény, így ennek az archívumnak is vannak "kimaradt jelenetei", vagyis olyan fényképei, amelyekkel csak a szerkesztők találkoznak a válogatáskor, de valamilyen okból mégsem alkalmasak arra, hogy bekerüljenek a bemutatandó anyagba.Most ezeket is bemutatjuk: feltettük az Indafotóra azt a több tucat képet, amely a legutóbbi frissítésünkből kimaradt, hátha van köztük olyan, ami még érdekes lehet. A sokat emlegetett Schoch-gyűjteményről van szó, melynek eredetileg 3 dimenziós sztereóképei közül azokat nézhetik itt végig, melyeket nem találnak meg a Fortepanon. A képek itt ugyan "csak" két dimenzióban és nem nagy felbontásban érhetők el, cserébe viszont nem szedtük le róla az eredeti anilines színezést és láthatók az üveglemezeken az évtizedek alatt keletkezett varázslatos ezüstkicsapódások foltjai is. Reméljük, galériánk nagyban segíti majd a tucatnyi Fortepan-megfejtő hasznos munkáját is, ami a helyszínek bravúros megtalálása után már Schochék családfakutatásánál tart.

Szerző: ForteBlog  2012.10.04. 21:46 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása